Heroes Chronicles

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Heroes Chronicles
Fejlesztő New World Computing
Kiadó 3DO
Tervező Jon Van Canenghem
Motor Heroes III
Platformok Microsoft Windows
Kiadási dátum 2000-2001
Műfaj körökre osztott stratégia
Játékmódok egyjátékos, többjátékos
Adathordozó CD

A Heroes Chronicles egy körökre osztott, számítógépes stratégiai játék, melyet a New World Computing fejlesztett és a 3DO adott ki. A játék kiadásának az volt az alapgondolata, hogy új rajongókat, főleg a stílusban járatlanokat nyerjenek meg a Heroes világának. A nehézségi szint, a játék ára és hosszúsága mind alacsony volt, a széria összes részében. A Heroes III alapjaira épülő játékokban sem multiplayer, sem egyéni térkép nem volt választható.

Játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Öt bolti és két letölthető történet alkotta a játékot. Az első két cím, a Warlords of the Wasteland és a Conquest of the Underworld 2000 szeptemberében jelentek meg. A másik két epizód, a Clash of the Dragons és a Master of the Elements 2000 novemberében jött. A 3DO ekkor tette elérhetővé a neten a The World Tree-t, amellyel azok játszhattak, akiknek legalább két játékuk megvan a sorozatból. A kicsit később kijött Fiery Moon-hoz már három játékhoz volt szükség. Az utolsó két epizód The Final Chapters néven egyben jelent meg 2001 júniusában.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Századokkal a Heroes III eseményei előtt, Antagarich kontinensén Tarnum, a barbár meséket hall egy haldokló bárdtól, aki szerint a barbárok egykor hatalmasok voltak. Az egykori vezér, Jarg inspirálja Tarnumot arra, hogy felszabadítsa a barbárokat Bracaduun uralma alól. Hatalmas hadjáratokban számos követőre tesz szert, de kegyetlensége is megmutatkozik, amikor kiderül számára, hogy lánytestvérét megölte a családja, mert szokásuk szerint minden családnak csak egy sarja lehet. Végül megbocsát apjának és megdönti Bracaduun uralmát.

Nem sokkal később Rion Gryphonheart megalapítja Erathiát, majd párviadalban megöli Tarnumot. A harcos lelke a barbár istenek ítélőszéke elé kerül, ahonnét visszaküldik Antagarichba, hogy ott vezekeljen életében elkövetett bűneiért. Rion halála után az alvilági lelkek ellopják a lelkét, és Tarnumnak kell visszaszereznie azt az istenek parancsára. Segítségére van Allison, a király lánya. Tarnum számára hamarosan kiderül, hogy a nővére életét Rion egyszer megmentette, sőt teherbe is esett tőle. Ez a lány pedig Allison. Tarnum megállítja az ördögi nekromantát, Deezelisket, és visszaszerzi tőle a király lelkét. Allisont azonban elrabolják. Tarnum megmenti őt, de ezután eltűnik, s ők ketten sohasem találkoznak többé.

Következő küldetése során az Ősök arra kérik Tarnumot, hogy szabadítsa fel a Sárlakókat Erathia uralma alól, ahol az Őrült Gryphonheart uralkodik. Az ő fiát, Nivent is sikerül a barbárnak az oldalára állítania, aki később király lesz, apját legyőzik, a Sárlakók pedig új királyságot alapítanak Tatalia néven.

Nem sokkal később Tarnumnak meg kell akadályoznia, hogy az elementális urak közt tízezer éve fennálló béke véget érjen. Gavin Magnus segítségével elteleportál az utolsó Confluxba, ahonnét átjut a síkok közötti síkba. Az egyes síkokon egyik elementális úrral sem találkozik. Később rájön, hogy ez azért van, mert az idő itt másként telik, és kihasználják ezt ellenében. Mire visszatér Antagarichba, harminc év telik el. Sikerül ugyan meggyőznie őket, hogy ideiglenesen ne jöjjenek Erathiába más síkokból, de ezt a számára egyre arrogánsabbnak tűnő Magnusnak nem árulja el. Életét egyszerű barbárként folytatja tovább.

Nem sokkal később álmában kapja a következő utasítást: mentse meg a Világ Fáját. Ehhez azonban végeznie kell Vorral, és nekromanta szektájával, akik a fa pusztulását akarják az elfek földjén. Ám az Ősök végül felfedik előtte, hogy nem ölheti meg őt, mert különben a világban megbomlik az egyensúly és mindennek vége. Ezért inkább kigyógyítja Vorrt őrületéből, s békés úton rendezi a konfliktust. Később segítenie kell Adrienne-nek, az avlee-i varázslónak megkeresnie a rég eltűnt jó sárkányokat. Kalandos úton végül sikerrel is járnak.

Hamarosan keresztezi útját Geluval, az elffel. Gelu a fejébe vette, hogy elpusztítja a Fagy Kardját. Tarnum és ő is tudják, hogy a Végítélet Pengéje és a Fagy Kardja sosem csaphatnak össze, mert azzal beköszönt a világvége. Ketten egymás ellen igyekeznek megtalálni a pengét, mely végül Tarnumhoz kerül. Hiába azonban minden jó szándék, kénytelen megvívni Geluval és a kardjával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]