Haraszti Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Haraszti Emil
Született1885. november 1.[1]
Nagyvárad[2]
Elhunyt1958. december 27. (73 évesen)[1]
Párizs[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiHaraszti Gyula
Foglalkozása
  • zenekritikus
  • zenetörténész
SablonWikidataSegítség

Haraszti Emil (Nagyvárad, 1885. november 1.Párizs, 1958. december 27.) zenetörténész, tanár, publicista. Haraszti Gyula egyetemi tanár fia, Récsi Emil unokája.

Életútja[szerkesztés]

Haraszti Gyula és Récsi Jolán fia. Mesterei Farkas Ödön és Geiger Albert voltak. 1907-től 1929-ig a Budapesti Hírlap zenekritikusaként dolgozott. 1908 és 1918 között a budapesti IV. kerületi (belvárosi) főreáliskola francia–német szakos tanára, 1917-től a Budapesti Tudományegyetem zenetörténet magántanára volt. 1918-tól 1927-ig a Nemzeti Zenede igazgatója, s közben rövid ideig a Magyar Nemzeti Múzeum zenei osztályának vezetője volt. Kern Auréllal közösen szervezte újjá az intézményt. 1927-ben Párizsba költözött. 1941-ben megkapta az egyetemi nyilvános rendkívüli tanári címet.[3]

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Hubay Jenő élete és művei Hubay Jenő élete és munkái. archive.org. Singer és Wolfner Kiadó Budapest,1913 (Hozzáférés: 2022. szeptember 29.)
  • Wagner Richard és Magyarország (Budapest, 1916)
  • Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes és a magyar hangszertörténetben (1926)
  • Bartók Béla (Budapest, 1930)
  • A zenei formák története (Budapest, 1931)
  • Barokk zene és kuruc nóta (Századok, 1933)
  • La musique hongroise (Paris, 1933)
  • A tánc története (Budapest, 1937)
  • Béla Bartók (His life and works. Paris, 1938)
  • Berlioz et la Marche hongroise (Paris, 1946)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
  3. Hivatalos Közlöny, 1941. november 1. (49. évfolyam, 21. szám)

Források[szerkesztés]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap