Ugrás a tartalomhoz

Hajts Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gyurika (vitalap | szerkesztései) 2020. február 24., 04:37-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Hajts Lajos
Született1866. október 27.
Igló
Elhunyt1933. december 1. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásageográfus,
térképész
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Hajts Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Hajts Lajos sírja az Új köztemetőben (29/2-1-22-K.)

Hajts Lajos (Igló, 1866. október 27.Budapest, Kőbánya, 1933. december 1.)[1] geográfus, térképész, honvédtábornok, a katonai felmérés, terepábrázolás és a térképfelhasználás korszerű alkalmazásának neves oktatója, Hajts Béla bátyja.

Életrajza

Hajts Lajos és Wein Emília fia. Budapesten végezte el a honvéd felsőbb tiszti tanfolyamat, valamint a földrajzi intézet topográfiai tanfolyamát. Ezt követően tanulmányutat tett az Amerikai Egyesült Államokban. 1895-től 1919-ig tanított a Ludovika Akadémián később az Állami Térképészeti Intézethez került, mint vezető. 1925-ben tábornoki minőségben nyugdíjazták. Az ÁTI munkatársai az ő vezetésének idején, 1922 és 1925 között hajtották végre a frankhamisítást, ennek volt köszönhető az 1925. év végi frank-botrány kirobbanása. Emiatt 1926-ban rövid időre bebörtönözték. Halálát szívbénulás okozta. Felesége Kleinodi Leopoldina volt.

Művei

  • A katonai országos felmérés alapvonalai (Bp., 1904)
  • Tereptan, terepábrázolás és térképfelhasználás (tankönyv, Bp., 1913)

Jegyzetek

Források

További információk

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Bartha István-Förster Rezső: A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig 1899-1941. Bp., Kis Akadémia, 1941.
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.