Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia
Koordináták: é. sz. 47° 28′ 54″, k. h. 19° 5′ 8″
| Ludovika Akadémia | |
| Alapítva | 1808 |
| Bezárva | 1945 |
| Hely |  Magyarország, Budapest |
| Korábbi nevei | Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia |
|
|
|
 |
|
| A Ludovika Akadémia főépülete 2007-ben | |
1897. évi XXIII. törvénycikk a honvéd nevelő- és képző-intézetekről "7. § A Ludovika-Akadémia épületének az uj rendeltetéshez képest leendő átalakitására, a berendezés és felszerelés kiegészitésére, továbbá a honvédfőreáliskola és a hadapródiskolák teljes uj berendezésére és felszerelésére szükséges pénzösszeg 420,000 frt erejéig engedélyeztetik..." [1]
A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia (latinos nevén: Ludoviceum), röviden csak Ludovika vagy Ludovika Akadémia a magyar katonai felsőoktatás legmagasabb képzési szintjét nyújtó intézménye volt az 1945 előtti Magyarországon. Az intézmény 1836-ban elkészült monumentális főépülete Budapest VIII. kerületében, a Ludovika téren áll, Pollack Mihály tervei alapján épült klasszicista stílusban.
Tartalomjegyzék |
Rendeltetése [szerkesztés]
A Ludovika rendeltetése az volt, hogy a hadköteles kort még el nem ért (14-17 éves) önkéntesen jelentkező ifjakat tényleges állományú tisztekké képezze ki, illetve a ténylegesen szolgáló honvédtiszteknek teremtett lehetőséget a hadtudományok terén felsőfokú tanulmányok végzésére. E kétféle rendeltetésnek megfelelően a Ludovikában kétféle oktatás zajlott: a tisztképzés és a felsőfokú képzés. Az akadémiai címet és annak megfelelő szintű oktatást 1897-ben vezették be báró Bánffy Dezső miniszterelnöksége idején. A Ludovikán folytatott oktatást ekkor egyenrangúsították a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia által nyújtott képzéssel. A Bécsújhelyi Akadémia és a honvéd Ludovika Akadémia egyenértékűségét úgy is biztosították, hogy onnan néhány honvéd tisztet, de főleg a Ludovikából számos közös-tisztet avattak fel. Az utolsó év elején jelentkező ludovikásokat némely tantárgyban és a szolgálati, valamint gyakorlati szabályzatokban az év folyamán németül vizsgáztatták, és így közös-tisztekké képezték ki. Ez különösen a huszárságnál volt fontos, mert az ott szolgáló magyar nemzetiségű huszárokhoz ily módon 2-3 évenként, minden közös-huszár ezredbe, friss honvéd nevelkedésű fiatal tiszt kerülhetett.
A tisztképző oktatásnak 4 évfolyama volt. Évente 90 növendéket vettek fel, ezek közül 34-et magánalapítványok kamataiból láttak el; 10-et az állam költségén képeztek ki; 23 növendéket egész fizetéses (600 Ft.), 23-at pedig félfizetéses (300 Ft.) helyre vettek fel. Azokat a kadétokat, akik a tanulmányaikat kielégítő eredménnyel végezték el, a magyar királyi honvédséghez hadapródokként sorozták be, a kitűnő eredménnyel végzett növendékek hadnagyi rangot kaptak.
Története [szerkesztés]
Kezdetek [szerkesztés]
A Ludovika Akadémia felállítását az 1808. évi országgyűlés mondta ki, a VII. törvénycikkbe cikkelyezte be. Nevét Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királynéról, I. Ferenc király harmadik feleségéről nyerte, aki koronázási tiszteletdíjából 50 000 forintot ajánlott föl építésére. Közadakozás útján és egyes hazafiak alapítványából (ilyen Buttler János gróf 126 000 forintos alapítványa) tekintélyes összeg gyűlt össze, József nádor 1831-ben tette le az épület alapkövét. A kormány mindent elkövetett annak érdekében, hogy létrejöttét megakadályozza, az összegyűlt összeget más célokra fordította. Az 1832-36. országgyűlés nem engedte meg, hogy a tanítás nyelve a magyar legyen; ugyanez ismétlődött a forradalom utáni időkben. Szervezetét az 1872. XVI. törvénycikk [2] szabályozta, és mint magyar királyi honvédségi Ludovika-Akadémia 1872. november 21-én nyílt meg. Híres magyar katonatisztek tanítottak a Hadiakadémián, úgymint Werth Henrik, aki 1926-tól parancsnoka is volt.
A Ludovika ostroma (1919) [szerkesztés]
A Magyar Természettudományi Múzeum beköltöztetése [szerkesztés]
A második világháború után a Ludovika fedett lovardájában az Alfa Mozi üzemelt, amely 1992-ben leégett. A főépületet évtizedeken át az ELTE Természettudományi Karának egyes tanszékei használták, rendkívül lepusztult állapotban. 1994-ben Mádl Ferenc – mint művelődési és közoktatási miniszter – javaslatára kormányhatározat született arról, hogy az 1802-ban alapított, de mindaddig szétszórt telephelyeken működő Magyar Természettudományi Múzeum kiállítását, gyűjteményeit és kutató laboratóriumait a Ludovika épület-együttesében helyezzék el. A felújított fedett lovarda és a főépület részben felújított terei 1996 óta a Múzeumnak adnak otthont. A felújított padlástérben és a földalatti raktárakban ásványok, kőzetek, ősállat kövületek, állatpreparátumok, valamint emberi csontvázak és múmiák olyan kiemelkedően gazdag gyűjteményeit tárolják, melyek nemzeti természettudományos kultúránk alapvető tárgyi kincsei. A főépület talajszint feletti részeinek felújítása azonban a 2000-es évektől gyakorlatilag leállt, ezért a Múzeum jelentős egységei, mint pl. a növénygyűjtemény a mai napig sem költözhettek be. A teljesen felújított déli szárnyban a Múzeumtól függetlenül a Raoul Wallenberg Humán Szakképző Iskola és Gimnázium működik.
A Magyar Természettudományi Múzeum várható kiköltöztetése [szerkesztés]
2009. május 15-én a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, mint a valamikori Ludovika Akadémia jogutódja, a magyar katonai felsőoktatás utolsó, számos intézményből összegyúrt felsőoktatási intézménye 100 napos ünnepségét hagyományteremtő célzattal az Orczy-kertben a valamikori Ludovika Akadémia előtt tartotta meg. A rendezvényen a ZMNE hallgatói századainak menetdal versenye mellett számos programban vehettek részt Józsefváros polgárai.
Nevezetes diákjai [szerkesztés]
- Aggházy Kamill (1882–1954) katonatiszt, hadtörténész
- Almásy Pál (1902–1985) katonatiszt, hadmérnök
- Berczelly Tibor (1912–1990) tőrvívó, sportlövő
- Boldogfai Farkas Endre katonatiszt, politikai elemző
- Berkó István (1880–1958) katonatiszt, hadtörténész
- Bonczos Miklós (1897–1971) politikus, belügyminiszter (1944)
- Csáky Károly (1873–1945) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1923–1929)
- Dálnoki Miklós Béla (1890–1948) katonatiszt, politikus, az ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke (1944–1945)
- Erdélyi Gyula (1892–1949) katonatiszt, hadtörténész
- Erdőss Kamill (1924–1962) néprajzkutató, nyelvész
- Faragho Gábor (1890–1953) katonatiszt, politikus, közellátásügyi miniszter (1944–1945)
- Fáy Ferenc (1921–1981) költő
- Franyó Zoltán (1887–1978) író, műfordító, lapszerkesztő
- Fráter Lóránd (1872–1930) dalszerző, aki 1906-ban 32 éves korában, mint huszárkapitány vonult nyugalomba és attól fogva a nótaszerzésnek élt
- Győrffy-Bengyel Sándor (1886–1942) katonatiszt, politikus, közellátásügyi miniszter (1941–1942)
- Hellebronth Vilmos (1895–1971) katonatiszt, politikus
- Horváth Jenő (1852–1915) katonatiszt, hadtörténész, az MTA tagja
- Julier Ferenc (1878–1944) katonatiszt, hadsereg vezérkari főnök (1919), hadtörténeti író
- Kádár Gyula (1898–1982) katonatiszt
- Káplány Géza (1880–1952) könyvtáros
- Keviczky Kálmán (1909–1989) katonatiszt, UFO kutató (Amerikai Egyesült Államok)
- Képíró Sándor (1914–2011) csendőrtiszt, jogász, az újvidéki razzia egyik állítólagos résztvevője
- Kiss Lajos (1922–2003) nyelvész, szlavista, az MTA tagja
- Krleža, Miroslav (1893–1981) horvát író
- Kunder Antal (1900–1968) hadmérnök, politikus, kereskedelmi, közlekedési és iparügyi miniszter (1938–1939, 1944)
- Lágyi István (1901–1978) térképész
- Lajtos Árpád (1910–1986) katonatiszt
- Lakatos Géza (1890–1967) katonatiszt, politikus, miniszterelnök (1944)
- Maléter Pál (1917–1958) katonatiszt, politikus, honvédelmi miniszter (1956)
- Vitéz Málnássy Ferenc (1923–1945) repülő főhadnagy, a második világháborúban a Magyar Királyi Honvéd Légierő 101. "Puma" Vadászrepülő ezred pilótája.
- Pálinkás-Pallavicini Antal (1922–1957) katonatiszt
- Pilch Jenő (1872–1937) hadtörténész, az MTA tagja
- Prónay Pál (1874–1946?) katonatiszt, a Prónay-különítmény vezetője
- Radványi Imre (1909–1984) hadmérnök
- Rodriguez Endre (1899–1975) filmrendező
- Rőder Vilmos (1881–1969) katonatiszt, hadügyminiszter (1936–1938)
- Sebő Ödön (1920–2004) katonatiszt; a II. világháború idején a Gyimesi-szorosban hősiesen helytálló 32. hegyi határvadász zászlóalj egyik tisztje
- Stromfeld Aurél (1878–1927) katonatiszt, hadtest (I. világháború) majd hadsereg vezérkari főnök (1919)
- Szurmay Sándor (1860–1945) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1917–1918)
- Tombor Jenő (1880–1946) katonatiszt, honvédelmi miniszter (1945–1946)
- Tóth Zoltán (1888–1958) történész, az MTA tagja
- Dr. Tóth István János (1910–1967) katonatiszt, műtősebész
- Zsigmondy László (1901-?) katonatiszt, vezérkari ezredes
Nevezetes tanárai [szerkesztés]
- Kápolnai Pauer István (1833–1896) katonatiszt, hadtudós, hadtörténész, az MTA tagja
- Grassy József (1894 - 1946) altábornagy.
- Vörös Géza vezérkari alezredes
- Kozma István (1896 - 1951) altábornagy
- Kovács Gyula vezérkari alezredes
- Bánfalvy István (1897 - 1975) repülő alezredes
- Ujszászy István (1894 - 1948?) vezérőrnagy
- Markovich József alezredes
- Fábián Lajos alezredes
- Schmertzing Egon huszárszázados
- Bán Mihály őrnagy
- Zákó András (1898 - 1968) vezérőrnagy
- Pogány Imre őrnagy
- Berkó István százados
- Nádas Lajos őrnagy
- Porzsezsinszky György őrnagy
- Rakolczay Géza őrnagy
- Németh János alezredes
- Miklós Gyula őrnagy
- Szepessy-Schaurek Ottmár huszárőrnagy
- Kaas Albert tanár, felsőházi tag
- Szász Ferenc alezredes
- Szávay Sándor őrnagy
- Kudriczy István alezredes
- Zsedényi Zoltán alezredes
- Deák Ferenc alezredes
- Makray Sándor őrnagy
- Tömöry Jenő őrnagy
- Clenner Imre őrnagy [3]
- Palotás Fausztin (1891-től 1896-ig)
Szakirodalom [szerkesztés]
Rada Tibor: A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia. és a Testvérintézetek Összefoglalt Története (1830-1945), Gálos-Nyomdász Kft., Budapest, 1998.
