Ha… (vers)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kipling

A Ha… Rudyard Kipling verse, amely először 1910-ben kiadott kötetében, a Jutalmak és tündérekben jelent meg. A költeményt 1895-ben írta Leander Starr Jameson politikus tiszteletére, ezzel egyetemben a fiának, Johnnak is szánta atyai jó tanácsként.

A vers a viktoriánus kor költészetében gyakori sztoikus, szenvtelen és fegyelmezett hangvételben íródott, amit később a brit nemzet egyik fő jellemzőjének és erényének tulajdonítottak. Ez is hozzájárult a Ha… népszerűségéhez és az angol irodalomban elért magas státuszához.

Kiplinget a magyar közönség leginkább ifjúsági művei miatt ismerheti, ezek közt is legkiemelkedőbb az 1894-es A dzsungel könyve. Máig ő kapta meg legfiatalabbként a Nobel-díjat, viszont a lovagi címet többször is visszautasította. Rendkívül átfogóan mutatta be a brit birodalom életét és a britek 1995-ben a Ha…-t kedvenc versüknek választották egy, a BBC által végzett felmérésen; emellett viszont máig vitatott az író világirodalomban betöltött szerepe.

A keletkezés körülményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a verset fiának címezte, 1937-ben megjelent önéletrajzi írásában (Valami magamról) azt nyilatkozta, hogy Leander Starr Jameson ihlette meg az általa vezetett, dél-afrikai búr kormány elleni sikertelen lázadásával, ami később a második búr háborúhoz vezetett. Jameson 600 fős csapata azt a feladatot kapta, hogy a Transvaal Köztársaságban, Johannesburgban lázadást szítson, amihez az ottani britek csatlakoznának, hogy megdöntsék a kormányt, mert megtagadta tőlük a szavazati jogot. Az utolsó pillanatban Londonban mégis visszavonták a tervet, viszont a már határon állomásozó Jameson mégis továbbment csapatával. Kisebb sikertelen összecsapások után azonban feladta a harcot a búrokkal szemben és nem jutott el Johannesburgig. Jameson sosem fedte fel támogatottságának mértékét, és sok Kipling tanulmányban megemlítik, hogy a vers első két sora "Ha nem veszted fejed, mikor zavar van / s fejvesztve téged gáncsol vak, süket" erre utalnak.

A vers[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rudyard Kipling: If-

Ha...

Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,

s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,

ha kétkednek benned, s bízol magadban,

de érted az ő kétkedésüket,

ha várni tudsz és várni sose fáradsz,

és hazugok közt se hazug a szád,

ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,

s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,

ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,

gondolkodol – becsülöd a valót,

ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,

ugy nézed őket, mint két rongy csalót,

ha elbírod, hogy igazad örökre

maszlag gyanánt használják a gazok,

s életműved, mi ott van összetörve,

silány anyagból építsék azok.

ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,

van merszed egy kártyára tenni föl,

s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,

nem is beszélsz a veszteség felől,

ha paskolod izmod, inad a célhoz

és szíved is, mely nem a hajdani,

mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,

csak Akaratod int: „Kitartani”,

ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,

királyokkal jársz, s józan az eszed,

ha ellenség, de jóbarát se sérthet,

s mindenki számol egy kicsit veled,

ha a komor perc hatvan pillanatja

egy távfutás neked s te futsz vígan,

tiéd a Föld és minden, ami rajta,

és – ami több – ember leszel, fiam.


(Kosztolányi Dezső fordítása)

Fogadtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kortársai közül többen kevésbé kiválónak vélték Kipling versét: T. S. Eliot szerint nem egy jó vers, viszont egy „jó költemény” a mű; Orwell pedig „jó rossz” versnek titulálta, Kipling költészetét pedig „morálisan érzéketlennek” és „esztétikailag visszataszítónak”. Több versparódia is született belőle, az általa közölt üzenet fontosságát viszont a mai napig megtartotta, ami abban is megnyilvánul, hogy az indiai Pune-i Nemzetközi Védelmi Akadémia falán egy bekeretezett példánya áll, katonákat inspiráló szövege miatt, és az író imperializmust támogató nézetei ellenére.

Két sorát pedig, a „ha a Sikert, Kudarcot bátran állod / s ugy nézed őket, mint két rongy csalót” a wimbledoni játékok főépületének a játékosok által használt bejárata fölé írták.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cikk nagy része az angol wikipedia If- című cikkének alapján íródott.