Gát (sport)

Gátfutók

A gátnak az a célja egy adott sportversenyen, hogy a részt vevő emberek és állatok számára megnehezítsék a továbbjutást, azaz akadályt képezzenek.

Sporteszközök

Lovaglásban

Lovaglás

A lóverseny lóval űzött sport a lótenyésztést elősegítendő, a galopp- és ügetőversenyek gyűjtőneve, amelyeket lóversenypályán bonyolítanak le. A galoppversenyek lehetnek sík-, gát- és akadályversenyek. A lóversenyeken várható eredményekre fogadást lehet kötni.

Gát a lóversenysportban egy hosszú fatalphoz illesztett vékony faágakból font sövény, amelyet a síkpályákon akkor állítanak fel amikor ott gátversenyt rendeznek, s ezeket az akadályokat a versenyzőknek át kell ugratniuk. Az egyes gát magasságokat: 1,1 métertől 1,8 méterig lehet állítani. A gátversenyek távolsága 2400 méter és 4000 méter között változhat. A pályán legalább 6 db gátat kell elhelyezni. A versenyen hároméves vagy annál idősebb lovakkal lehet versenyezni.

Atlétikában

Női gátfutók a célban

A gátfutás az atlétikában az a szakág, melynek résztvevői különböző távokon, meghatározott létszámban és adott távolságokban eldönthető (billenő) gátak (akadályok) felett futnak. A férfiak 110 és 400 méteres, a nők 100 és 400 méteres távokon versenyeznek. Az ifjúsági versenyeken vannak más, rövidebb távolságok is.

A gátak magassága a nemek és a versenytávok hosszúsága szerint változik. (100 m-es gát:84 cm; 110 m-es gát: 106,7 cm; női 400 m-es gát: 76,2 cm; férfi 400 m-es gát:91,4 cm.) A fiatalabb korosztályoknál szintén vannak méretbeli különbségek a hosszban és a magasságoknál.

A 110 m-es gátfutás világrekordját Renealdo Nehemiah (USA), futotta 1981-ben. A 100 m-es gátfutás világcsúcstartója: Ginka Zagorcseva (Bulgária) 1987-ben érte el. A férfi 400 m-es gátfutásban Edwin Moses USA, 1982 érte el eredményét. A női 400 m-es gátfutás világrekordját Marina Sztyepanova Makajeva tartja, aki eredményét 1986-ban érte el.

Források

• Révai nagy lexikona (Budapest, 1913) VIII. kötete, 372. o.
• Cambridge enciklopédia. Szerk. David Crystal. A magyar kiadást szerk. Szelle Béla. Ford. Acsády Judit et al. Budapest: Maecenas. 1992. ISBN 963-7425-65-9