Gustav Hartenstein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gustav Hartenstein (Plauen, Szászország, 1808. március 18.Jéna, 1890. február 2.) német filozófiai író, főkönyvtáros, Johann Friedrich Herbart követője.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1833-ban a lipcsei egyetemen habilitálta magát De Archytae Tarentini fragmentis philosophicis című értekezésével. Már 1834-ben a filozófia rendkívüli, majd 1836-ban a rendes tanára lett Lipcsében. Jenában halt meg, az egyetemi könyvtár igazgatójaként. A Herbart iskola követője volt, Herbart rendszerét több művében magyarázta.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Die Probleme und Grundlehren der allgemeinen Metaphysik(1836)
  • Die Grundbegriffe der ethischen Wissenschaften (1844)
  • Über die neueste Darstellung und Beurtheilung der Herbartschen Philosophie (1838)
  • Darstellungen der Rechtsphil. des H. Grotius (1850)
  • Über den wissenschaftl. Werth der Arist. Ethik (1859)
  • Über Locches Lehre von der menschl. Erkenntniss in Vergleichung mit Leibnitz' Kritik derselben (1861)
  • Historisch-philos. Abhandlungen (1848)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]