Grantner Jenő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Grantner Jenő (Budapest, 1907. június 17. – Budapest, 1983. december 3.) magyar szobrászművész, Munkácsy-díjas, a római iskola tagja.
Tartalomjegyzék |
Életpályája [szerkesztés]
1922 és 1929 között az Iparművészeti Főiskolán Mátrai Lajosnál és Simai Imrénél, majd 1929-ben a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgyi Istvánnál tanult. 1933 és 1935 között Rómában volt ösztöndíjas. Kiállításokon 1928-tól szerepelt.
Díjai, elismerései [szerkesztés]
- MTA művészeti díj (1939);
- a Főváros Ferenc József-díja (1943);
- Munkácsy Mihály-díj (II. fokozat, 1954)
Főbb művei [szerkesztés]
- Hajdúk emlékköve (Budapest I., Északi várfal, Lovas út, 1936)
- Klebelsberg Kunó-emlékmű (1939, az eredeti részben elpusztult, de 2001-ben újjáépítették)
- Thököly Imre szobra (Budapest, Millenniumi emlékmű, 1955)
- Felszabadulási emlékmű (Várpalota, 1955)
- Díszkút (Tatabánya, 1959)
- Olajkutatók (Zalaegerszeg, 1970)
- Toldi Miklós szobra (Miskolc)
Forrás [szerkesztés]
- Művészeti lexikon
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozás [szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Grantner Jenő témájú médiaállományokat.- Artportal
