Glaukiasz illír király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az illír uralkodóról szól. Hasonló címmel lásd még: Glaukiasz (egyértelműsítő lap).
Glaukiasz
az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 335 – i. e. 302
ElődjePleuratosz
UtódjaII. Bardülisz
Születettnem ismert
Elhunyti. e. 302
ÉdesapjaPleuratosz
HázastársaBeroia
A Wikimédia Commons tartalmaz Glaukiasz témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Glaukiasz (ógörög Γλαυκίας, latin Glaucias; ? – i. e. 302) az Illír Királyság uralkodója i. e. 335 és 302 között. A taulantok törzséből kikerülő illír király uralkodását az adriai partvidék meghódítására törő Makedón Királyság elleni háborúskodás határozta meg. Bár uralkodása elején nem neki kedvezett a hadi szerencse, az i. e. 310-es évek második felére stabilizálni tudta hatalmát Lisszosztól Aulónig terjedő országában. A későbbi diadalmas épeiroszi és makedóniai király, I. Pürrhosz pártfogója és nevelőapja volt. Halálát követően az Illír Királyság más illír törzsek irányítása alá került.

Életútja[szerkesztés]

Egyes elméletek szerint Glaukiasz apja Pleuratosz, az Illír Királyság feltehetően i. e. 356 utáni uralkodója volt, de ez a leszármazási kapcsolat nem tisztázott megnyugtatóan.[1] A korabeli források alapján annyi bizonyos, hogy Glaukiasz i. e. 335-ben a délnyugati taulant illírek felett uralkodó király volt.[2] Már uralkodása első évében fegyvert fogott a makedónok ellen, amikor Kleitosz dasszaréta király segítségére sietett a makedón III. Alekandrosz vagy más néven Nagy Sándor ellen vívott pélioni csatában, de végül alulmaradtak az ütközetben. Kleitosz a taulant udvarba menekült, ahol Glaukiasz oltalmat kínált neki. A győzelem után III. Alexandrosz birodalmához csatolta az enkhele területeket, a déli illírek politikai központja így a Glaukiasz kezén lévő partvidék lett.[3]

Glaukiasz a következő években újjászervezte hadseregét, és egy makedónellenes szövetség kiépítésére is kísérletet tett. Amikor i. e. 316-ban[4] az országában kirobbant felkelés elől menekülve Aiakidész épeiroszi király megpihent Glaukiasz udvarában, még karonülő gyermekét, Pürrhoszt az illír király gondoskodására bízta. Könnyű szívvel tehette, hiszen a történetíró Iustinus feljegyzése szerint az illír királyné, Beroia rokonságban állt Aiakidésszel. Plutarkhosz romantikus felhangokat sem nélkülöző krónikája szerint amikor a fiút Glaukiasz és felesége, Beroia lába elé tették a földre, a kisgyermek Glaukiasz ruházatába kapaszkodva és a király térdére támaszkodva egyenesedett fel álló helyzetbe. Glaukiaszt mulattatta a gyermek, és felesége gondoskodására bízta őt, hogy fiaival együtt nevelje. Döntésében azonban politikai elgondolások is szerepet játszottak: egy jövőbeni illír–épeiroszi szövetséget lehetett megalapozni a királyi sarj pártfogásba vételével. A makedónok királya, Kasszandrosz később 200 talentumot ajánlott fel Glaukiasznak a gyermek átadásáért, de az illír uralkodó elutasította az ajánlatot.[5]

A makedón uralkodó a visszautasítást ürügyül felhasználva, az adriai partvidék elfoglalásának céljával megtámadta Illíriát. Miután elfoglalta Akarnaniát, i. e. 314-ben Kasszandrosz a vele szövetséges, Aiakidész utáni Épeirosz területéről, déli irányból támadt a taulant illír területekre. A történetíró Szicíliai Diodórosz beszámolóiból ismert, hogy Kasszandrosz előbb elfoglalta Apollóniát, majd a Hebrosz (a mai Devoll) folyót átlépve Epidamnosz alá vonult, hogy összecsapjon Glaukiasz seregeivel. Az epidamnoszi csata a makedónok győzelmével zárult, Glaukiasz területeinek nagy részét elveszítette, ráadásul köteleznie kellett magát arra, hogy sem a makedónokat, sem azok szövetségeseit nem támadja meg.[6] Két évvel később, i. e. 312-ben azonban a makedónok adriai uralmának vége szakadt, amikor Apollónia és Epidamnosz lakói fellázadtak, a kerküraiak által támogatott Glaukiasz pedig fegyvereseivel a segítségükre sietett. Apollóniát felszabadították, Epidamnoszt pedig Glaukiasz illír királyságának fennhatósága alá rendelték. Glaukiasz a későbbiekben megpróbálta Apollónia felett is átvenni a hatalmat, de próbálkozásai sikertelenül jártak. A krónikák szerint éppen amikor Apollóniát ostromolta, az arra hajózó Akrotatosz spártai király érveinek engedve hagyott fel az ostrommal és békés kapcsolatokat épített ki a várossal.[7]

Uralkodásának hátra lévő évtizede viszonylagos békében telt, királyságának határai északon Lisszoszig, délen Aulónig terjedtek. Az udvarában nevelkedett Pürrhoszt, amikor elérte a tizenkét éves életkort, II. Alketasz épeiroszi király halála után, i. e. 306-ban visszahelyezte apja trónjára.[8] Az i. e. 302-ben bekövetkezett halála után az Illír Királyság feletti hatalomért folyó vetélkedésben a taulantok elveszítették politikai befolyásukat. Idővel az ardiaták váltak az illírség meghatározó törzsévé, királyságának déli területeit pedig az immár épeiroszi uralkodó, Pürrhosz hódította meg.[9]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Papazoglou 1965 :157.; Hammond 1966 :245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Ceka 2013 :103–104.
  2. ↑ Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :121.; Ceka 2013 :104.; Zavalani 2015 :14.
  3. ↑ Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :122.; Ceka 2013 :103–105., 174.; Zavalani 2015 :13–15.
  4. ↑ Ceka 2013 :105. Más forrásokban az i. e. 313-as ( Jacques 2009 :116.) és az i. e. 312-es év ( Wilkes 1992 :124.) is megjelenik, de az eseménynek mindenképpen meg kellett előznie az i. e. 314-ben kirobbant makedón–illír háborúskodást.
  5. ↑ Wilkes 1992 :124.; Ceka 2013 :105.
  6. ↑ Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :124.; Ceka 2013 :105–106.; Zavalani 2015 :16.
  7. ↑ Wilkes 1992 :124–125.; Ceka 2013 :106.; Zavalani 2015 :16.
  8. ↑ Pollo & Puto 1981 :12.; Wilkes 1992 :125.; Jacques 2009 :119.; Ceka 2013 :105.; Zavalani 2015 :16.
  9. ↑ Pollo & Puto 1981 :12.; Wilkes 1992 :124–125.; Ceka 2013 :174., 382.; Zavalani 2015 :17.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • ↑ Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Glaukiasz_illír_király&oldid=25584403”