Kleitosz dasszaréta király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk az i. e. 4. század közepén uralkodó dasszaréta királyról szól. Hasonló címmel lásd még: Kleitosz (egyértelműsítő lap).
Kleitosz
Dasszarétia uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 358 után – i. e. 335
ElődjeBardülisz
UtódjaII. Bardülisz
Életrajzi adatok
Születettnem ismert
Elhunyti. e. 335 után
ÉdesapjaBardülisz
GyermekeiII. Bardülisz
Sablon • Wikidata • Segítség

Kleitosz (ógörög Κλεῖτος, latin Cleitus, Clitus) az illíriai Dasszarétia királya volt az i. e. 358 utáni évektől i. e. 335-ig. Apja, Bardülisz az Illír Királyság első névről ismert királya volt, uralmának az i. e. 358. évi Erigón-völgyi csata vetett véget. Azt követően fia, Kleitosz a makedón függés alatt álló Dasszarétia felett uralkodott. I. e. 335-ben Glaukiasz illír király támogatásával fellázadt a makedón fennhatóság ellen, de egyesült seregük a pélioni csatában súlyos vereséget szenvedett III. Alexandrosz makedón királytól.

Származása[szerkesztés]

A történeti munkákban nagy az egyetértés azt illetően, hogy Kleitosz Bardülisz illír király fia volt.[1] Apja az Illír Királyságot az i. e. 4. század első felében regionális nagyhatalommá tette, Epirusz és Makedónia egy részét is meghódította.[2] Apja uralmának II. Philipposz makedón király vetett véget i. e. 358-ban, amikor az Erigón-völgyi csatában megsemmisítette az illír sereget, Bardülisz pedig makedón fennhatóság alatt uralkodott tovább, a feltételezések szerint Dasszarétiában.[3] Bardülisz, és így Kleitosz származása, törzsi hovatartozása tisztázatlan, sokat vitatott kérdés a történettudományban. Bardülisz hatalmi centruma a korabeli Epirusz és Makedónia közé ékelődő Dasszarétia és Enkhelé régiói voltak,[4] i. e. 358-ban az enkheléi területek kerültek makedón fennhatóság alá.[5] Ebből kiindulva a legkorábbi, 1877 óta ismert elmélet szerint enkhele királyok voltak,[6] egy 1966-os hipotézis a dardánokhoz tartozó dinasztákként írja le Bardülisz házának tagjait,[7] a legújabb, 1984-ben felvetett értelmezés szerint pedig a dasszaréták királyai voltak.[8] (Bővebben lásd: Bardülisz származása.)

Uralkodása[szerkesztés]

Kleitosz uralkodásáról meglehetősen kevés adat áll rendelkezésünkre, így uralkodásának tér- és időbeli rekonstruálása javarészt hipotéziseken alapszik. Előrehaladott korú apja, Bardülisz az i. e. 358. évi vesztes csata után nem sokkal meghalhatott, így Kleitosz ebben az évben vagy röviddel utána kezdhette meg a makedón klienskirályság, Dasszarétia feletti uralkodását.[9] A Bardülisz halála utáni évtizedekben az adriai partvidék illír uralkodóit, Graboszt és Pleuratoszt illették az illírek királya címmel a korabeli források, ami igazolhatja azt a feltételezést, hogy Kleitosz uralma csupán regionális jelentőségű lehetett.[10]

Az elsődleges források mindenesetre i. e. 355 kapcsán említik Kleitoszt először és utoljára. Ez volt az az év, amikor a makedón fennhatóság ellen fellázadva átvette az ellenőrzést az Eordaikosz(wd) völgye felett, és a dasszarétiai Pélion erődítéséből kiverte a makedón helyőrséget. Noha a nyugati taulant illírek uralkodója, Glaukiasz harcosaival segítségére sietett, és a kibontakozó pélioni csatában eleinte felülkerekedtek a város felszabadítására érkezett makedón seregen, III. Alexandrosz (vagy ismertebb nevén Nagy Sándor) végül megsemmisítő vereséget mért rájuk. Kleitosz még felgyújtatta Péliont, majd Taulantiába menekült, ahol Glaukiasznál kért és kapott menedéket. Dasszarétiai uralmának vége szakadt.[11]

Idáig az ismert tények. Hogy Kleitosz meddig maradt Taulantiában és mikor halt meg, nem lehet tudni.[12] Számításba véve, hogy az i. e. 358-ban kilencvenéves Bardülisz fia volt, még amennyiben kései gyerekként született is, i. e. 335-ben már élete alkonyán, hatvanas-hetvenes éveiben kellett járnia.[13] Egyes források szerint fia, II. Bardülisz[14] i. e. 325 körül vagy III. Alexandrosz i. e. 323-ban bekövetkezett halála után visszaállította a Dasszarétia feletti uralmat, feltehető tehát, hogy Kleitosz ekkor már nem élt.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Papazoglou 1965 :143., 166.; Hammond 1966 :242., 243.; Cabanes 1988 :131., 132.; Wilkes 1992 :120., 122.; Ceka 2013 :103.; Zavalani 2015 :13.
  2. ↑ Papazoglou 1965 :151.; Hammond 1966 :248.; Wilkes 1992 :118–119.; Hammond 1994 :14–15.; Ceka 2013 :97–98., 101–102., 191., 389.
  3. ↑ Papazoglou 1965 :145., 152.; Hammond 1966 :239., 244–245., 248., 252.; Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :15.; Ceka 2013 :102.; Zavalani 2015 :13.
  4. ↑ Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :248.; Pollo & Puto 1981 :10.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :14.; Ceka 2013 :191.
  5. ↑ Papazoglou 1965 :152.; Hammond 1966 :244–245.; Pollo & Puto 1981 :11.; Wilkes 1992 :120.; Hammond 1994 :15.; Ceka 2013 :102.; Zavalani 2015 :13.
  6. ↑ Papazoglou 1965 :145.; Hammond 1966 :239.
  7. ↑ Hammond 1966 :245., 248., 252.
  8. ↑ Cabanes 1988 :130., 157.
  9. ↑ Hammond 1966 :242., 245.; ugyanő egy helyütt (243.) minden magyarázat nélkül az i. e. 355 körüli években jelöli meg uralkodásának kezdetét; Cabanes 1988 :132–134., 157.
  10. ↑ Cabanes 1988 :133.
  11. ↑ Papazoglou 1965 :159., 162.; Hammond 1966 :246.; Pollo & Puto 1981 :11.; Cabanes 1988 :133–135., 168–173; Wilkes 1992 :122–124.; Ceka 2013 :103–105.; Zavalani 2015 :13–14.
  12. ↑ Cabanes 1988 :135.
  13. ↑ Cabanes 1988 :132. Vö. Hammond 1966 :243.
  14. ↑ Papazoglou 1965 :166.; Hammond 1966 :246.; Cabanes 1988 :143.; Wilkes 1992 :125.
  15. ↑ Hammond 1966 :243.; Ceka 2013 :134–135.; Zavalani 2015 :14.

Források[szerkesztés]

  • ↑ Cabanes 1988: Pierre Cabanes: Les illyriens de Bardulis à Genthios (IVe–IIe siècles avant J.-C.). Paris: SEDES. 1988. = Regard sur l’histoire, 65. ISBN 2718138416  
  • ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • ↑ Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • ↑ Papazoglou 1965: Fanoula Papazoglou: Les origines et la destinée de l’État illyrien: Illyrii proprie dicti. Historia – Zeitschrift für Alte Geschichte, XIV. évf. 2. sz. (1965. április) 143–179. o.
  • ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • ↑ Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  


  • Ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kleitosz_dasszaréta_király&oldid=25814171”