Gaudeamus igitur

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Gaudeamus igitur (vagy De brevitate vitae) egy népszerű ballagási ének, amit a régi iskolát maguk mögött hagyva énekelnek az öregdiákok a ballagáson. Annak ellenére, hogy bús hangvitelűnek tűnik, hiszen az ismeretségek felbomlanak, mégis inkább az együtt töltött évek mókáiról és tréfáiról szól. A ma ismert dal az 1700-as évek elejéről származik, ami egy latin nyelvű kézirat alapján íródott 1287-ben. A ballagókat szinte felszólítja, hogy ne szomorkodjanak az elváláson, hanem élvezzék az életet és legyenek nyitottak az újra. Sok iskolának, kollégiumnak, egyetemnek ez a hivatalos indulója, dala.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szöveg rávilágít a zord tényekre, hogy egyre öregszünk és egy nap mind meghalunk. A szöveg humorosan, ironikusan utalgat a szerelemre és a halálra, így rengeteg verzió íródott, hogy az olyan eseményeken, ahova nem illik, ne ilyen szöveggel jelenjen meg. Sok esetben nem is tudják a dal eredeti címét, hanem az első pár szót mondják. A századok során számtalan, egymástól alig eltérő változat jött létre.

A dal szövegének eredeti latin változata, a Heidelbergben énekelt rövid változata, a magyar fordítás és egy hazánkban elterjedt énekelt változat megtalálható a Wikiforrásban.

Az antiburschius (diákellenes) nem eredeti latin szó, hanem a német bursche szóból származik, amelynek jelentése fiatalember, diák.

Előadott változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik legkiválóbb előadott változatot a 20. század közepén vették föl, az olasz Mario Lanza hangjával. A dal egyik része megjelenik a The West Wing televízió-sorozat, Debate Camp című részében, valamint Howard Hawks Ball of Fire című filmjében is. Az 1951-ben megjelent People Will Take című filmnek (Cary Grant főszereplésével) musicales hangulatot. A film a német Frauenarzt Dr. Praetorius című film feldolgozása, amelyben a színész-rendező Curt Goetz játszik. Egy meglehetősen modernizált változata van a dalnak a Lord Love a Duck című filmben.

A dal Tom Lehrer 1959-es, Bright College Days című számában is megjelenik, amely az An Evening Wasted With Tom Lehrer nevezetű lemezen hallható. Egyik sora: „Turn on the spigot, pour the beer and swig it, and gaudeamus igit-ur”. Felhangzik az Indiana Jones and the Fate of Atlantis nevű számítógépes játékban is. A náci gyilkos, Arnold énekli a dal első sorát, mielőtt egy szikla megöli, amit Indiana Jones görgetett rá.

Az International University Sports Federation (FISU) az Universiadék himnuszának fogadta el, és ez szól az események megnyitóján, illetve a díjkiosztó ceremóniákon.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gaudeamus igitur című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap