Gönczöl Katalin

Gönczöl Katalin (Nagykőrös, 1944. április 17. – ) magyar jogász, egyetemi tanár, nemzetközileg ismert kriminológus. 1995-2001 között az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, 2002 nyarától az Igazságügyi Minisztériumban a büntetőpolitika elvi kérdéseiért felelős miniszteri biztos, 2008-2009 között szakállamtitkár. Vezetője volt a 2006. szeptemberi-októberi erőszakos megmozdulások okait, hátterét és következményeinek feltárását végző szakértői vizsgálóbizottságnak.

Nevéhez a bűnmegelőzés és a pártfogó felügyelet átfogó reformja, továbbá alternatív büntetési módok bevezetése fűződik. Számos alkalommal vett részt referátumokkal nemzetközi kriminológiai konferenciákon, szervezett konferenciákat. Kutatási témái: a büntetőpolitika, a bűnmegelőzés, az utógondozás, a visszaeső bűnelkövetők tipológiája, a bűnözés társadalmi újratermelődésének folyamatai.

Pályafutása

1944-ben született Nagykőrösön. A nagykőrösi Arany János Gimnáziumban érettségizett, 1968-ban az ELTE jogi karán szerzett diplomát, mely a munkahelye is lett. Később szociológiai végzettséget is szerzett. Az akkoriban önállósodó kriminológiai tanszéken tanársegéd, majd adjunktus; 1975-78 között aspirantúrán volt, kandidátusi disszertációját a visszaeső bűnelkövetők tipológiájáról írta. 1979-től egyetemi docens. 1989-ben a „bűnös szegényekről” írta akadémiai doktori disszertációját. 1990-től egyetemi tanár.

Tagja volt a KISZ-nek, majd 1965-től az MSZMP-nek; elmondása szerint akkoriban a jogi kar 80%-a párttag volt, ez csak védőernyőt jelentett számára; nem politizáltak, inkább szakmai vitákat folytattak. 1967-1985 között szervezte és vezette a kriminológiai tanszék mellett működő tudományos diákkört. 1984-1995 között az ELTE Szociológiai Intézet szociálpolitikai tanszéke gondozásában folyó szociálismunkás-képzésben tanított kriminálszociológiát. 1991-1995 között az igazságügyi szociális munkások egyetemi szintű képzését szervezte. 1980-1983 között a jogi karok referenseként dolgozott félállásban, a Művelődési Minisztérium egyetemi és főiskolai főosztályán. 1985-től 1988-ig az ELTE jogi karának oktatási dékánhelyettese volt.

Kutatásai

Az erőszakos bűnözés témakörében folyó, évekig tartó kutatómunkában vett részt. Több éven keresztül részt vett a Szociálpolitikai reformok című, kiemelt tárcaközi kutatásban. 1979-80-ban a büntetés-végrehajtás nevelési koncepcióját kidolgozó bizottság munkájában vett részt. Tagja volt a Szociális- és Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikai távlati fejlesztési bizottságának 1988-89-ben. 1989-ben WHO-szakértőként közreműködött az erőszakos viselkedés megelőzésére szánt program kidolgozásában. 1992-94-ben vezetésével OKTK-kutatás folyt A bűnözés új tendenciáira adott társadalmi, hatósági reakciók – bűnmegelőzés, büntetőpolitika címmel.

Tisztségei

• az állampolgári jogok országgyűlési biztosa (1995-2001)
• a 2006. szeptemberi-októberi erőszakos megmozdulások okainak, hátterének és következményeinek feltárását végző, szakértői vizsgálóbizottság („Gönczöl-bizottság”, 2006. november 8.-2007. február 2.) vezetője

• a Genovai Nemzetközi Összehasonlító Klinikai Kriminológiai Intézet tudományos tanácsának tagja (1984-1989)
• a Nemzetközi Kriminológiai Társaság igazgató tanácsának tagja (1985-), főtitkár-helyette (1990), majd a tudományos bizottság elnökhelyettese
• a Magyar Kriminológiai Társaság titkára (1983-1991), főtitkára (1991-2004), elnöke (2004-)
• a Penal Reform International igazgató tanácsának tagja (1988-1999)
• az European Journal on Criminal Policy and Research kiadói tanácsának tagja (1992-2001)
• a londoni Börtönkutatás Nemzetközi Központja tanácsadó testületének tagja (1999-)
• a Nemzetközi Ombudsman Intézet (IOI) egyik európai területi igazgatója (2000. október-2001. július)
• az UNICEF Magyar Bizottság elnökségi tagja (2004. április-?)
• az ELTE habilitációs bizottságának tagja (1999-?)
• az MTA IX. Osztályának tanácskozási jogú tagja (1999-)
• az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Tanácsának megválasztott elnöke (2003. október-)
• az Országos Bűnmegelőzési Bizottság elnöke (2003. augusztus-?); a bizottság azóta megszűnt, helyét a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács (NBT) vette át

Művei

1978 óta négy monográfiája és 130-at meghaladó számú tanulmánya jelent meg, közülük több idegen nyelven.

Monográfiái

• Visszaeső bűnelkövetők tipológiája. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980. 346 oldal)
• Bűnözés és társadalompolitika. Szociológiai Tanulmányok 29. köt. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1987. 188 oldal)
• Bűnös szegények. Feketén-fehéren sorozat. (Közgazdasági és jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991. 231 oldal)
• Ombudsman 1995-2001 (Társszerző: Kóthy Judit, Helikon Kiadó, Budapest, 2002. 246 oldal)

Elismerései

• a Police Caritas Alapítvány Szent György-díja (1998)
• az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság magyarországi irodájának Menedék-díja (1999, az általa vezetett hivatal)
• Magyar Hírlap: az Év Embere (2000)
• UNICEF-díj (2001)
• MSZOSZ-díj (2002. május)
• Demény Pál-emlékérem (2002. augusztus)
• Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2003. március)
• „A Polgárbarát Igazságszolgáltatásért” nemzetközi díj (London, 2004. január, megosztva, a büntető igazságszolgálatási reform és a magyar pártfogó felügyeleti szolgálat létrehozásában elért eredményeiért)
• Budapest díszpolgára (2004. november)
• Kopácsi Sándor Polgárőr Érdemrend (2004. október)
• Nagy Imre-érdemrend (2005)

Családja

Házas, férje Valki László nemzetközi jogász, egyetemi tanár.

Források

• Dr. Gönczöl Katalin szakmai életrajza
• www.szmm.gov.hu-n található életrajza
• Portréja a magyarorszag.hu-n

További információk

• Pályaképtár: „Az igazságot szolgáltatni kell, nem osztani” – interjú Gönczöl Katalinnal
• További összegyűjtött írások Gönczöl Katalinról
• Publikációs lista
• A Gönczöl-bizottság