Gábor György (filozófus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gábor György
Született 1954. február 6. (60 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása filozófus,
egyetemi tanár

Gábor György (Budapest, 1954. február 6.) filozófus, egyetemi tanár, jelenleg az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem tanára.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978-ban az ELTE Bölcsészettudományi Kar, esztétika és magyar nyelv és irodalom szakon, 1979-ben filozófia szakon szerzett diplomát. Három gyermek édesapja.

Tudományos fokozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zsidó vallástudomány doktora (Ph.D.), 2005. Vallástudományi habilitáció (Dr. habil.), 2008. Egyetemi docens, 2005. Habilitációs eljárás kelte: 2008. december 5. Egyetemi tanár: 2009.09.01-től

Nyelvismeret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Angol, francia, német, olasz, román, orosz, latin, görög, héber

Munkahelyei, beosztásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MTA Filozófiai Intézet, 1978. tudományos segédmunkatárs MTA Filozófiai Intézet, 1986. tudományos munkatárs MTA Filozófiai Kutatóintézet, 2005. tudományos főmunkatárs Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, 2001. egyetemi adjunktus Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, 2005. egyetemi docens Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem, 2009. egyetemi tanár

Szakmai életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978-tól MTA Filozófiai Kutatóintézet, tudományos főmunkatárs 1978-1984 ELTE Bölcsészettudományi Kar Filozófiai tanszék: latin patrisztika 1998-2002 ELTE Bölcsészettudományi Kar Kulturális Antropológiai tanszék: összehasonlító vallástörténet, vallási szimbólumok története 1980-1990 BME Filozófiai tanszék: filozófiatörténet, a szakrális építészet teológiai problémái 1992-1994 Miskolci Bölcsész Egyesület: Zsidó - keresztény teológiai kontroverziák, a teológiai antijudaizmus története 2002-2006 Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi tanszék: A zsidóság története, a judaizmus bölcselete 2001-től: Wesley János Lelkészképző Főiskola: összehasonlító vallástörténet, a judaizmus bölcselete és történelemfelfogása 2003-2006: Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Kar: a zsidóság mint civilizáció 1998-tól: Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem (jelenleg habil. egyetemi docensként): összehasonlító vallástörténet, a judaizmus bölcselete és történelemfelfogása, teológiai antijudaizmus, zsidó - keresztény teológiai kontroverziák, a XX. századi zsidó filozófia története, XX. századi politikai messianizmus, Flavius Josephus történelemszemlélete

Hazai és külföldi ösztöndíjak, kutatási tevékenység[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Soros-ösztöndíj, 1986. - A zsidó, pogány és keresztény bölcselet egymásra hatása az I-II. században Centre National de la Recherche Scientifique (Paris), 1988. - Szent Ágoston és a "nouvelle teologie" Universitŕ Catholique de Louvain, 1992. - A szakralitás újraéledése Institutum Patristicum Augustinianum, 2000-2001. Napjaink politikai teológiája Universita degli Studi di Roma ,La Sapienza, 2007. Flavius Josephus és a korai keresztény történetírók Institutum Patristicum Augustinianum, 2009. Flavius Josephus és a pogány, zsidó és keresztény történelemszemlélet

Szakmai és egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Scheiber Sándor-díj, 2002. A Mozgó Világ Nívó-díja, 2008. A Magyar Rádió elnökségének Nívó-díja (a Tízparancsolat c. 11 részes vallás- és művelődéstörténeti sorozatért), 1993.

Oktatási, kutatási és tudományos tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • a korai századok rabbinikus és apokaliptikus bölcselete
  • a zsidó és keresztény történetfilozófiai és üdvtörténeti gondolkodás
  • a teológiai antijudaizmus története
  • zsidó - keresztény teológiai hatások és kontroverziák
  • napjaink politikai teológiája

Önállóan megjelent kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A bizonyság két táblája. Beszélgetések a Tízparancsolatról (szerk.), Budapest, 1995. (277 oldal)
  • A bárka és utasai. Zsidóság és kereszténység, történelem és emlékezet, Budapest, 1996. (304 oldal)
  • "A tanítás az élet kapuja", Tanulmányok az Országos Rabbiképző Intézet 120. évfordulója alkalmából (társszerkő Schweitzer József, Schweitzer Gábor, Hajnal Piroska), Budapest, 1999. (340 oldal)
  • A szentély és a vadak. Az emlékezés technikái. Zsidó vallástörténeti tanulmányok, Budapest, 2000. (307 oldal)
  • Otthonkeresők, otthonteremtők. Zsidó társadalomtörténeti tanulmányok. (társszerkesztő Schweitzer József, Schweitzer Gábor, Hajnal Piroska), Budapest, 2001. (223 oldal)
  • A történelem árnya (társszerkesztő Rugási Gyula), Budapest, 2004. (151 oldal)
  • Szinaj és Jabne. Zsidó emlékezet a történelmen "innen és túl", Budapest, 2005. (224 oldal)
  • Abszolút tenger. Tanulmányok, esszék, kritikák, Budapest, 2006. (252 oldal)
  • Szabad egyház szabad államban. Vallás- és egyházpolitikai esszék, publicisztikák. (Buda Péterrel közösen), Budapest, 2006. (204 oldal)
  • A párizsi toronyőr. Kende Péter 80. születésnapjára (társszerkesztő Vásárhelyi Mária, Márton László, Volosin Hédi), Budapest, 2007. (671 oldal)
  • "Királlyá lett a te Istened", Fejezetek a politikai teológia történetéből (társszerkesztő Borbély Gábor, Geréby György, Szántó Veronika), Budapest, 2008. 273 oldal
  • Az idő nélküli hely. Vallásfilozófiai és vallástörténeti tanulmányok, Budapest, 2008. (215 oldal)
  • A politika szolgálólánya (Buda Péterrel közösen), Budapest, 2009. (335 oldal)
  • A diadalíven innen és túl. Pogány, zsidó és keresztény narratívák - "A hetvenes" háború története, Budapest, 2009. 327 oldal
  • A lét hangoltsága. Tanulmányok a tudás sokféleségéről (társszerkesztő Vajda Mihály), Budapest, 2010. 369 oldal
  • A szépség akarata (társszerkesztő Gyenge Zoltán), Budapest, 2011. 204 oldal
  • Le domande invisibili. Scritti sulla memoria ebraica, Roma, Lithos Editrice, 2011. 132 oldal

Szerkesztői tevékenység, egyéb publikációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Beszélő szerkesztője, rovatvezetője (1993-1995)
  • Balkon szerkesztője (1995-1996)
  • Világosság szerkesztője (1996-2002)
  • Mórija-könyvek szerkesztője (Kiadja az Országos Főrabbi Hivatal - Universitas Kiadó - 1999-2001)
  • Saeculum-könyvek (kiadja a Jószöveg Műhely Kiadó - 2003-tól)

Publikációinak száma az önálló kötetek mellett, - tanulmányok, esszék, cikkek, kritikák - megközelíti a 400-at.

  • „A kisajátított Isten országa. Szakrális politikai szimbólum – szimbolikus politikai szakralitás” címmel mintegy 50 oldalas tanulmányt írt Orbán Viktor valláskultúrájáról és egyházpolitikájáról a Magyar Bálint által szerkesztett, 2013 őszén megjelent Magyar polip című kötetbe.

Néhány interjú[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A családom és a munkám rajongva szeretem, in: László György: 39 történet az emberről, Tudomány Kiadó, Budapest, 2010. 71-81.
  • Ez életem két legrohadtabb éve. Gábor György filozófussal, vallástörténésszel beszélget Révész Sándor és Zolnay János, in: Beszélő, 2010. március (XVI. évfolyam 3. szám), 4-20.
  • Az igazság nem érdekes, a besározás a vezérelv, in: Revizor, 2011.01.23.
  • Gábor György a filozófusperekről, in: Amerikai Népszava, 2011. január 24.
  • A filozófusbotrány tanulságai, in: 168 Óra, 2012. január 19. (XXIV. évfolyam 3. szám), 40-41.
  • És mégis lapos a Föld?, in: Vasárnapi Hírek, 2012. április 15.
  • A politikai hittröszt, in: 168 Óra, 2013. november 21. (XXV. évfolyam 47. szám), 10-12.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]