Ugrás a tartalomhoz

Fáskövirózsa-formák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen DenesFeri (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 10., 13:49-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Rendszerezésük)
Fáskövirózsa-formák
Echeveria coccinea
Echeveria coccinea
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Rend: Kőtörőfű-virágúak (Saxifragales)
Család: Varjúhájfélék (Crassulaceae)
J. St.-Hil.
Alcsalád: Sempervivoideae
Arn. (1832)
Szinonimák
  • Diamorphoideae Endl., Gen. Pl.: 812. 1839.
  • Echeverioideae A.Berger in Engler & Prantl, Nat. Pflanzenfam., ed. 2, 18a: 384. 1930.
  • Sedoideae Endl. in Walp. Repert. Bot. Syst. 2: 260. 1843.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fáskövirózsa-formák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fáskövirózsa-formák témájú kategóriát.

A fáskövirózsa-formák (Sempervivoideae) a kőtörőfű-virágúak (Saxifragales) rendjébe sorolt varjúhájfélék (Crassulaceae) családjában a három alcsalád egyike (a legtöbb fajt számláló).

Elterjedésük, élőhelyük

Valamennyi nemzetség holarktikus — a fajok többsége Közép-Amerikában, illetve az Andokban él. Az Újvilágban észak felé az USA déli részéig (Arizona) értek el.

Megjelenésük, felépítésük

Levélszukkulens pozsgás növények. Egyesek levelei tőlevélrózsában, másokéi rövid szár végén fejlődő levélrózsában, megint másoké a száron szórtan nőnek.

Felhasználásuk

Az alcsalád több pozsgás nemzetségét dísznövényként termesztik — főleg sziklakertekben, illetve cserepes növényként.

Rendszerezésük

Az alcsaládba 4 nemzetségcsoportot sorolnak összesen 30 nemzetséggel:

Források

  • Crassulaceae J.St.-Hil. Plants of the World Online
  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat. Budapest, 1984. p. 264.
  • Ray Stepnenson: Sedum. Cultivated stonecrops
  • Arnott, G.A.W. 1832. Botany 112.
  • Mort, M.E., O’Leary, T.R., Carrillo-Reyes, P., Nowell, T., Archibald, J.K. & Randle, C.P. 2010. Phylogeny and evolution of Crassulaceae: past, present, and future. Schumannia 6: 69-86. PDF from ResearchGate Reference page.
  • Nikulin, V.Y., Gontcharova, S.B., Stephenson, R. & Gontcharov, A.A. 2016. Phylogenetic relationships between Sedum L. and related genera (Crassulaceae) based on ITS rDNA sequence comparisons. Flora 224: 218-229. DOI: 10.1016/j.flora.2016.08.003 PDF Reference page.
  • Nikulin, V.Yu. & Goncharov, A.A. 2017. Molecular and phylogenetic characteristics of Sedum (Crassulaceae) and related genera based on a comparison of the nucleotide sequences of the matK gene of chloroplast DNA and the ITS of the ribosomal DNA region. Botanical Journal 102 (3): 309-328. PDF from ResearchGate In Russian, abstract in English. Reference page.
  • Shaw, J.M. 2017. (2512) Proposal to conserve the name Orostachys with a conserved type (Crassulaceae). Taxon 66(2): 521-522. DOI: 10.12705/662.24 Reference page.
  • Reveal, J.L. 2012. An outline of a classification scheme for extant flowering plants. Phytoneuron 2012-37: 1–221. Full text PDF Reference page.
  • Stevens, P.F. 2001 onwards. Angiosperm Phylogeny Website. Version 14, July 2017 [and more or less continuously updated since]. Online. Reference page.
  • Thiede, J. & Eggli, U. 2007. Crassulaceae in Kubitzki, K., Bayer, C. & Stevens, P.F. (Eds.) Flowering plants : Eudicots ; Berberidopsidales, Buxales, Crossosomatales, Fabales p.p., Geraniales, Gunnerales, Myrtales p.p., Proteales, Saxifragales, Vitales, Zygophyllales, Clusiaceae Alliance, Passifloraceae Alliance, Dilleniaceae, Huaceae, Picramniaceae, Sabiaceae pp. 83–119 DOI: 10.1007/978-3-540-32219-1_12 ISBN 3540322140 Crassulaceae PDF in Research Gate Reference page.