Franciaországi Ágnes bizánci császárné

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franciaországi Ágnes
Bizánci császárné
Életrajzi adatok
Született
1171.
Elhunyt
1204. után
Házastársa 1. II. Alexiosz
2. I. Andronikosz bizánci császár
3. Branas Teodor
Gyermekei 3. férjétől:
N. (leány)
Édesapja VII. Lajos francia király
Édesanyja Champagne-i Adél

Franciaországi Ágnes (1171. – 1204. után) Champagne-i Adél és VII. Lajos francia király második gyermeke, bizánci császárné.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaországi Ágnesnek egy édestestvére volt, Fülöp trónörökös, aki 1165-ben született. Apja előző két házasságából négy nővére – Mária, Alix, Margit és Adél – volt.

117879 telén diplomáciai tárgyalások kezdődtek I. Manuél bizánci császár és VII. Lajos között, miszerint gyermekeik, Alexiosz és Ágnes eljegyzik egymást. Ehhez a frigyhez még 1171 elején megszerezték III. Sándor pápa jóváhagyását is. 1179 húsvétján a hajó elindult, fedélzetén a hercegnővel Montpellierből. 1179 késő nyarán Ágnes megérkezett Konstantinápolyba, ahol 70 magas rangú hölgy fogadta, akiknek az volt a dolguk, hogy illő módon és szívélyesen üdvözöljék jövendő császárnéjukat, és bevezessék a 8 esztendős lányt új hazája hagyományaiba. Leendő férje, Alexiosz 13 éves volt ekkor.

Az esküvői ceremóniára 1180. március 2-án került sor a Nagy Palotában, és a menyasszony új, bizánci nevet kapott: Anna. A szertartást Thesszaloniki-i Eusztáciusz érsek celebrálta, ünnepi beszédének címe ez volt: Szónoklat a két királyi gyermek frigyének nyilvános ünnepségén.

Harc a trónért[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeptember 24-én meghalt Ágnes apósa, Mánuel császár, és a mindössze 14 esztendős Alexiosz követte őt a császári trónon. Az uralkodó zsenge kora és tapasztalatlansága miatt anyja, Antiochia-i Mária anyacsászárné kormányozta eleinte a birodalmat, egészen addig, amíg 1183-ban fel nem bukkant a trónkövetelő I. Komnenosz Andronikosz, aki Mánuel első unokatestvére volt.

Megindult a harc a koronáért, és Andronikosz rendkívül kegyetlenül járt el: Mánuel özvegyét, Máriát kivégeztette, riválisát, a csupán 17 esztendős Alexioszt pedig októberben megfojtatta, özvegyen hagyva a mindössze 12 éves Ágnest, aki így kénytelen volt nőül menni a 65 esztendős Andronikoszhoz, akinek ő lett a második felesége. Andronikosz állítólag két unokahúgával is viszonyt folytatott: Eudokiával és Teodórával, valamint egy másik asszonnyal, egy bizonyos Antiochia-i Filippával, aki a néhai Alexiosz anyjának, Máriának volt a húga. Andronikosznak már volt két fia az első nejétől, valamint egy lánya és egy fia Teodórától.

Andronikosz bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ágnes két évig volt a trónbitorló császár hitvese, egészen annak 1185 szeptemberi trónfosztásáig, amikor is Andronikosz hajón menekülni kényszerült Konstantinápolyból, felesége és szeretője, Maraptike kíséretében. Egészen a Fekete-tenger partjáig sikerült eljutniuk, ahonnan megpróbáltak továbbszökni a Krím-félszigetre, azonban hajójuk nem tudott tovább menni a szembeszél miatt. Andronikosz ekkor visszatért Konstantinápolyba, ahol a feldühödött nép szeptember 12-én megölte őt.

Ágnes túlélte a megpróbáltatásokat, és 1193-ban már azt mondták róla, hogy Branas Teodor szeretője, aki a Bizánci Birodalom katonai vezetőjeként annak északi részén harcolt.

Konstantinápoly 1204-es eleste után az ottani nemesek még mindig úgy tisztelték az asszonyt, mint az egykori császárnét, ám ezzel ellentétben, Clari Róbert szerint Ágnesnek rendkívül rossz híre volt, mivel egész életében tolmácsra volt szüksége, ugyanis nem tudott franciául. Akkoriban az özvegy még mindig igen fiatal volt, csupán 30 éves, és állítólag ideje nagyobb részét a bizánci császári udvarban töltötte.

1204 nyarán Ágnes és Teodor 11 évnyi intim kapcsolat után egybekelhetett, és még egy lányuk is született, aki Narjot de Toucy felesége lett. A hányatott sorsú asszony 1220-ban hunyt el, de egyes források 1240-et említik halála lehetséges időpontjaként. Halálával kapcsolatban annyi bizonyos csak, hogy 1204 után történt.

Gyermeke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]