Finomtest

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A finomtest (szanszkrit: linga-saríra vagy szúksma-saríra) a nem-fizikai (éteri) test neve az ind filozófiában és különféle ezoterikus, okkult és misztikus tanításokban. Megtalálható az indiai vallásokban, a hinduizmus, a buddhizmus és a dzsainizmus filozófiájában, főként a tantrában és a jógában.

Hinduizmus[szerkesztés]

Másik elnevezése, a purjastaka (nyolcas város) a finomtest tattvák szerinti felosztására utal, e test ugyanis öt tanmátrából, vagy finomelemből (hang, tapintás, alak, íz, szag) és az antah karanából, a három részre tagolódó (buddhi, ahankára, manasz) belső eszközből áll.

A védánta egyik felosztása szerint 17 részből áll a finomtest:

A finomtest az a hordozó, amelyen a lélek (dzsíva) végighalad a szanszárán, illetve azokat a karmikus magvakat (szanszkárák) szállítja, amelyek meghatározzák a fizikai testet és az egyén sorsát. Az élőlény halálakor csak a durva-test pusztul el, a finomtest újjászületik.

A finomtesten túl helyezkedik el a kauzális (kárana) vagy legfőbb (pará) test. A kauzális, a finom- és durva-test megfelel a mély-alvás, az álom és az ébrenlét állapotainak.

Tantrizmus[szerkesztés]

A tantrizmus részletesen leírja a finomtest struktúráját, eszerint a finomtesthez energiaközpontok (csakrák) tartoznak, amelyeket csatornák (nádik) kötnek össze; az utóbbiakon áramlik az életerő (prána) és tartja fenn a test működését.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009