Festőbuzér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Festőbuzér
Rubia tinctorum - Köhler–s Medizinal-Pflanzen-123.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Tárnicsvirágúak (Gentianales)
Család: Buzérfélék (Rubiaceae)
Nemzetség: Buzér (Rubia)
Faj: R. tinctorum
Tudományos név
Rubia tinctorum
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Festőbuzér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Festőbuzér témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Festőbuzér témájú kategóriát.

A festőbuzér (Rubia tinctorum) a buzérfélék (Rubiaceae) családjában a névadó nemzetség egyetlen, Magyarországon is előforduló faja.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földközi-tenger mellékéről és Elő-Ázsiából származik. Magyarországon valószínűleg egykori termesztőhelyeiről vadult ki. Szárazságtűrő növény, a jó vízáteresztő, üledékes talajokat kedveli. Elsősorban a Duna és a Dráva hordalékain maradtak fenn állományai. Gyakrabban használt magyar nevei: pirosítófű, buzér, festőfű, vörösfestőgyökér.

Jellemzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évelő növény. Gyökerei hosszúak, húsosak, hengeresek, narancsvörösek. Négyzetes keresztmetszetű szára több szinten elágazik, élein horgas szőrök fejlődnek. Levelei lándzsa alakúak, merevek, tüskés élűek és örvökben helyezkednek el a növény szárán. Apró, mézsárga virágai június-júliusban nyílnak. Termése apró (3–5 mm-es), húsos, fekete, hasadó (iker-) bogyó.

Felhasználása, története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A textil- és bőrfestésben a legkorábbi időktől a vörös szín számított a legnépszerűbbnek. Az ókor egyik legnépszerűbb, legszebb vörös festékanyaga az alizarin volt, amit a festőbuzér gyökérzetéből állítottak elő. Riválisa ebben az időszakban a karmazsintetű volt. A festék Kínába időszámításunk kezdete táján jutott el. Nyugat-Európában a 9–11. század között honosodott meg, és az alizarin a 13-14. századra a gyapjúfélék legfontosabb vörös színezékévé vált. A 19. század végén, az alizarin szintetikus előállításának felfedezésével termesztése drasztikusan visszaesett.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]