Felber Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felber Gyula
Született1890. szeptember 16.
Moson
Elhunyt1969. február 8. (78 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatolikus pap
SablonWikidataSegítség

Felber Gyula (Moson, 1890. szeptember 16.Budapest, 1969. február 8.) plébános, tiszteletbeli kanonok.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot Pozsonyban és Esztergomban végezte. 1909. december 30-án a Collegium Germanicum Hungaricum növendéke lett. 1915-től a háború miatt Innsbruckban folytatta tanulmányait, ahol 1915-ben szentelték pappá. 1916-ban a római Szent Gergely Egyetemen a hittudomány és bölcsészet doktorává avatták. Hazatérve Balassagyarmaton az állami gimnázium hittanára lett. 1918-1933 között az esztergomi papnevelő intézetben a keresztény bölcselet tanára. 1933-1944 között az esztergom-belvárosi Szent Péter és Szent Pál templom plébánosa.[1] A budapesti Eucharisztikus világkongresszus idejére restauráltatta a templomot.[2] 1944-től nagycétényi plébános (elődje Várady Béla 1884-1953), innen a csehszlovák hatalomátvétel után kiutasították. Utóda Szüllő Rezső (1912-1982) volt. 1946-ban nógrádmarcali plébános, majd alezredesi rangban gyűjtőfogházi lelkész lett.

1931-től a Szent István Akadémia tagja.

Művei[szerkesztés]

  • 1927 Teodicea. Isten a természetes ész világánál. Esztergom.
  • 1928 James és Schiller pragmatizmusa. Budapest.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. belvarosiesztergom.hu. [2016. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 21.)
  2. Prokopp Gyula: Az esztergomi belvárosi Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom Historia Domus-a 1699-1971. [2016. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 21.)

Források[szerkesztés]