Feketeszárnyú bagolypille

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Feketeszárnyú bagolypille
Euxoa nigricans2.jpg
Euxoa nigricans3.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Bagolylepkefélék (Noctuidae)
Alcsalád: Noctuinae
Nem: Euxoa
Faj: E. nigricans
Tudományos név
Euxoa nigricans
Linnaeus, 1761
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Feketeszárnyú bagolypille témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketeszárnyú bagolypille témájú kategóriát.

A feketeszárnyú bagolypille (Euxoa nigricans) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mérsékelt övi Európában, Ázsiában, valamint Észak-Afrikában a hegyekben elterjedt. Kedveli a száraz lejtőket, legelőket, kaszálókat, lejtőket. A művelt területek (kertek, falvak, szőlőültetvények) kártevője. Hiányzik a sarki területeken (Izland) és a földközi-tengeri szigeteken (Baleár-szigetek, Málta, görög szigetek, Kréta, Ciprus) és az Azori-szigetek, Madeira, Kanári-szigetek területéről.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lepke szárnyfesztávolsága 30–40 mm. A fej, tor és az első szárnya vörösesbarna, sötét vörösesbarna, barna, fekete vagy majdnem fekete alapszínű szokott lenni. A hátsó szárnyai világosbarnák, a szegély sötétebb, a közepe felé fehéres. A nőstények sötétebbek, mint a hímek.

Hernyói szürkészöld színűek. Hátukon egy világos, zöldes középvonal található, pontszerű szemölcsök által díszitett fehéres sörtével. A hernyó feje és pronotuma (előtor háta) barna színű.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Évente egy nemzedéket képeznek, melyek június végétől szeptember végéig rajzanak.

A hernyók különböző termesztett növényekkel, fűfélék gyökereivel táplálkoznak, súlyos károkat képesek okozni.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Axel Steiner und Günter Ebert: Die Schmetterlinge Baden-Württembergs. 7 köt. Nachtfalter V (Eulen (Noctuidae) 3. Teil). Ulmer Verlag: Stuttgart, 1998. ISBN 3-8001-3500-0
  • Michael Fibiger: Noctuidae Europaeae, Volume 1, Noctuinae I. Entomological Press, Sorø 1990, ISBN 87-89430-01-8
  • Michael Fibiger: Noctuidae Europaeae, Volume 3, Noctuinae III. Entomological Press, Sorø, 1997, ISBN 8-789-43005-0
  • Walter Forster und Theodor A. Wohlfahrt: Die Schmetterlinge Mitteleuropas, Band IV, Eulen (Noctuidae). Franckh'sche Verlagshandlung: Stuttgart, 1971.
  • I. V. Dolinskaya, Yu. A. Geryak: The Chorionic Sculpture of the Eggs of Some Noctuinae (Lepidoptera, Noctuidae) from Ukraine. Vestnik zoologii, 44(5): 421–432, 2010 doi:10.2478/v10058-010-0028-4

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Schwarze Erdeule című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.