Feketehomlokú virágjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen VC-s (vitalap | szerkesztései) 2019. november 25., 13:18-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Feketehomlokú virágjáró
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Virágjárófélék (Dicaeidae)
Nem: Dicaeum
Faj: D. igniferum
Tudományos név
Dicaeum igniferum
Wallace, 1863
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Feketehomlokú virágjáró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Feketehomlokú virágjáró témájú kategóriát.

A feketehomlokú virágjáró (Dicaeum igniferum) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a virágjárófélék (Dicaeidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Alfred Russel Wallace brit természettudós írta le 1863-ban.[3]

Alfajai

  • Dicaeum igniferum igniferum Wallace, 1864
  • Dicaeum igniferum cretum Rensch, 1929[2]

Előfordulása

Indonéziához tartozó Kis-Szunda-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, valamint cserjések és másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Megjelenése

Testhossza 9 centiméter.[3]

Életmódja

Valószínűleg gyümölcsökkel, nektárral és pollenekkel táplálkozik.[3]

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe elég kicsi, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. november 25.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. november 25.)

Források

További információk