Fehér Bence
| Fehér Bence | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1968. december 22. (55 éves) Budapest |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | magyar |
| Állampolgárság | magyar |
| Iskolái | |
| Pályafutása | |
| Szakterület | történettudomány, nyelvészet, régészet |
| Kutatási terület | latin nyelvészet és epigráfia, Pannonia régészete és története, ókori vallástörténet |
| Tudományos fokozat | PhD (2002) DsC (2013) |
| Munkahelyek | |
| KRE BTK | egyetemi tanár (2002–2018) |
| PPKE BTK | egyetemi tanársegéd (1998–2002) |
| Szakmai kitüntetések | |
| a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2021) | |
Fehér Bence (Budapest, 1968 –) történész, hosszú ideig a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, 2012 óta a Studia Epigraphica Pannonica című folyóirat főszerkesztője.
Életpályája
Középfokú tanulmányai befejezése után a Tanárképző Főiskolán végzett 1991-ben, majd rövid ideig gimnáziumi tanárként tanított.[1] Mesterfokozatait 1993-ban és 1994-ben, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte meg latin nyelv és irodalom, régészet, illetve arab nyelv szakokon.
1998-ban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen helyezkedett el, az Ókortörténeti Tanszék tanársegédjeként, ahol 2002-ig tanított. 2002-ben PhD doktori címet szerzett, majd a Károli Gáspár Református Egyetemen, az Ókortörténeti és Segédtudományi Tanszéken kezdett tanítani. Rövid ideig a Varsói Egyetem vendégtanára.[2] 2013-ban megvédte az akadémiai doktori címét.[3]
2009 és 2014 között a KRE saját, Orpheus Noster című történelmi folyóiratának főszerkesztője. 2012-től a Studia Epigraphica Pannonica egyik szerkesztője.[1]
2018 nyarán távozik a KRE-ről.
Kutatási területei:
- latin nyelvészet és epigráfia
- Pannonia régészete és története
- ókori vallástörténet[2]
Díjai
- Lénárd Sándor-díj, Magyar Ókortudományi Társaság (2007)
- Érdemes Tankönyvszerző, TANOSZ (2008)
- A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2021)
Fontosabb művei
- Lexicon Epigraphicum Pannonicum (1997)
- Források a korai iszlám kardművesség történetéhez (2000)
- Pannonia latin nyelvtörténete (2007)
- Tituli Aquincenses III. Tituli instrumentorum domesticorum. (2011)
