Fehérfarkú erszényesnyúl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehérfarkú erszényesnyúl
Lesserbilby.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1931
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Rend: Bandikutalakúak (Peramelemorphia)'
Család: Erszényesnyúlfélék (Thylacomyidae)
Nem: Macrotis
Faj: M. leucura
Tudományos név
Macrotis leucura
(Thomas, 1887)
Elterjedés
Lesser Bilby Distribution Map 2.0.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehérfarkú erszényesnyúl témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehérfarkú erszényesnyúl témájú kategóriát.

A fehérfarkú erszényesnyúl (Macrotis leucura) más néven kis erszényesnyúl vagy kis bilbi az emlősök (Mammalia) osztályának az erszényesek (Marsupialia) alosztályágához, ezen belül a bandikutalakúak (Peramelemorphia) rendjéhez és az erszényesnyúlfélék (Thylacomyidae) családjához tartozó kihalt faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ausztrália területén élt. Két populációja volt. Az egyik Dél-Ausztrália állam északkeleti részén, valamint az Északi terület csatlakozó részein élt, míg a másik Nyugat-Ausztrália keleti részén és az Északi Terület délnyugati csücskében fordult elő.

Kifejezetten száraz környezetben, félsivatagi, sivatagi körülmények között élt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 20-27 centiméter, farokhossza 12-17 centiméter, súlya 300-400 gramm volt. Finom szálú, selymes szőrzete testének felső részén szürkésbarna, míg hasán fehér színű volt. Hosszú farka sűrű szőrzetű bojtban végződött, mely nagyobb méretű rokonfajától eltérően teljes egészében fehér színű volt. Fejét igen karakterisztikussá tette hosszú bajsza és nagy fülei.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj életmódjáról kevés információt tudunk. Mint a bandikutok többsége, ez a faj is kifejezetten éjszakai életmódú volt. A nappalt saját maga ásta üregben töltötte. Tápláléka feltehetően rovarokból, egyéb kis méretű állatokból és gyökerekből állt.

Kihalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faj drasztikus méretű állománycsökkenése a 20. század elején kezdődött meg. Nagyarányú megritkulását, majd kihalását is a betelepített ragadozók (elsősorban a vörös rókák és az elvadult macskák) okozták. Emellett a szintén betelepített üregi nyulak által okozott nagymérvű változások a növényzetben is közrejátszott a faj eltűnésében, mivel így kevesebb fedezéket talált, ahová a ragadozók elől el tudott rejtőzni.

Utolsó hiteles észlelése 1931-ből van. Az ausztrál őslakosok beszámolói szerint, ők még az 1960-as években is találkoztak a faj egyedeivel, de azóta ők sem látták, így mára nagy valószínűséggel a faj végleg kihalt.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Kleiner Kaninchennasenbeutler című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]