Fasces

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fasces
Fasces rekonstrukció

A fasces a Római Köztársaság korából eredő hatalmi jelvény, eredete az etruszkokig vezethető vissza. A lictor nevű tisztviselő hordozta bal kézzel tartva és bal vállára támasztva. Arra utalt eredetileg, hogy a lictor által kísért tisztviselőnek jogában állt testi fenyítést alkalmazni, ugyanakkor a lictorok figyelmeztették a járókelőket a magistratus személyével szembeni kötelező tiszteletadásra. Minél több lictor kísérte a hivatalnokot, annál magasabb beosztást jelzett. A kísérő lictorok száma egytől tizenkettőig terjedt. A császárság korában a császárok előtt haladt tizenkettő, de kivételesen előfordul huszonnégy is.

A fasces maga egy vesszőnyaláb, amelyet piros bőrszíjakkal kötöttek össze. A vesszők a szil- vagy nyírfa fiatal ágai. A nyaláb mellé egy bárdot (latinul securis) is kötöttek, amelynek éle kilátszott a kötegből. A népgyűléseken a bárdot kivették belőle. Az alacsonyabb rangú magistratus szintén kivette a bárdot, amikor magasabb rangúval találkozott. A bárd használatát a Lex Valeria de provocatione című, i. e. 509-ben hozott törvény tovább korlátozta, amely városokban a provocatio joga fennállt, ott a bárdot nem köthették a fascesbe.

Különleges típusa a fasces laureati, amely borostyán vagy babér díszítésű, és a köztársaság korában az imperatornak kikiáltott győztes hadvezérnek adományozták. A császárkorban a fasces laureati csak a császárt illette meg. A korai császárkorban még előfordult, hogy egy nagy győzelmet elérő hadvezér megkaphatta.

Lictori kíséret az alábbi tisztviselőket illette meg:

A fasces – mint köztársasági eredetű, de a birodalmi korokban is élő hatalmi jelkép – az újkori politika fasizmus nevű irányzatának névadója, mivel Benito Mussolini ezt választotta mozgalma jelképéül. Ettől kezdve a fasces és a labrüsz fogalmai kissé keverednek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Historia Augusta. Válogatás: Felséges történet. Fordította Terényi István. Válogatta Ferenczy Endre. A bevezetést írta Hahn István. A jegyzeteket összeállította Kulcsár Zsuzsanna. Budapest: Gondolat. 1968. 310. o.  
  • Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.