Proconsul

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A proconsul az ókori Róma olyan magistratusa (tisztviselője), aki a consul távollétében kapott megbízást egy provincia kormányzására vagy egy hadsereg vezetésére. Többnyire maga is volt consul, akinek consularis imperiumát (főhatalmát) egy évre meghosszabbították (pro consule imperium).

Hadseregparancsnok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése i. e. 326-ból való, amikor meghosszabbították Publilius Philo consuli hatalmát. Scipio is 11 évig rendelkezett pro consule imperiummal a második pun háború idején. [1]

Helytartó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztársaság vége felé a provinciák annyira megszaporodtak, hogy a helytartókul kinevezett praetorok nem voltak elegendően; ekkor a lelépő consulok is proconsuli címmel vettek át egyes provinciákat, eleinte közvetlenül a consulságot követő évben, később (egy i. e. 53-ban hozott senatusi határozat értelmében) csakis öt év elteltével. Ennek következtében gyakran összetévesztik a proconsult a propraetorral, és fokozatosan a provinciák összes helytartóját a proconsuli címmel illetik, ha voltak consulok vagy praetorok, ha nem. [2]

Augustus a saját hatáskörében megtartott provinciákban imperium proconsulareval rendelkezett, míg helytartói ugyanitt a legatus Augusti pro praetore provincii címmel és hatalommal voltak felruházva. A senatus irányítása alá tartozó provinciákban viszont ezentúl volt consulok és praetorok egyaránt proconsul'Ii címmel tevékenykedtek. [3] Rangjuk azonban továbbra is consuli vagy praetori volt (consularis, praetorius). A két consularis provincia Africa és Asia lett. [4]

A proconsul a provinciába való lépés első napjától kezdődően volt hivatalban. Elődjének az ettől számított harminc nap alatt el kellett hagynia a provinciát, neki magának pedig hűtlensége terhe alatt nem volt szabad onnan távoznia. Itt a proconsul bizonyos tekintetben korlátlan jogokat gyakorolt, mindössze a provinciában élő római polgároknak volt meg az a joguk, hogy esetleges visszaélések ellen Rómában keressenek orvoslást. [2]

Ha az általa kormányzott provinciában különös érdemeket szerzett magának, szobrot állítottak neki, sőt templomot is emeltek emlékének és a szenátushoz hálaadó feliratot menesztettek (laudationes). A császárság korában a proconsuli tisztség már tisztán közigazgatási jellegű, a katonai ügykör megszűnik. [2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Római történeti kézikönyv proconsul, 391-392. o.
  2. ^ a b c 'A Pallas nagy lexikona'. (Hozzáférés: 2009. november 17.)
  3. Római történeti kézikönyv proconsul, 391-392. o.
  4. Római történeti kézikönyv helytartó, 248-251. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Római történeti kézikönyv: Havas László – Németh György – Szabó Edit: Római történeti kézikönyv. Budapest: Korona Kiadó. 2001. ISBN 9639191752