Fürge gibbon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fürge gibbon
Agilegibbon.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Euarchontoglires
Rend: Főemlősök (Primates)
Alrendág: Majomalkatúak (Simiiformes)
Öregcsalád: Emberszerűek (Hominoidea)
Család: Gibbonfélék (Hylobatidae)
Gray, 1870
Nem: Hylobates
Faj: H. muelleri
Tudományos név
Hylobates muelleri
(F. Cuvier, 1821,)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fürge gibbon témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fürge gibbon témájú kategóriát.

A fürge gibbon (Hylobates agilis) más neveken: unka, ungka, ungka puti, a gibbonfélék családjához tartozó Hylobates nemhez tartozó faj.

Megjelenésük, életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apró méretű: átlagos tömege 5,5 kilogramm, a magassága 40-60 centiméter. A hímek egy kicsivel nagyobbak a nőstényeknél. Elterjedési területe Borneó és Jáva szigetei és a Maláj-félsziget. Táplálékát levelek, gyümölcsök és rovarok képezik. Intelligens okos állatok, alaptermészetük békés és nyugalmas. A kölykeikkel sokat törődnek és játszanak. Monogámiában élnek és ragaszkodnak a területükhöz. A fürge gibbon nappal aktív és éjjel alszik a fák felső részén lévő odúkban. Két éves koruktól választják el a szüleik a kicsiket, akik hét hónap vemhesség után születnek. A felnőtté vált példányok 8 éves korukban hagyják el a családjukat azért, hogy önálló életet kezdjenek.[1]

Alfajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fürge gibbont lakóhelye és életvitele miatt megkülönböztetik és felosztják három alfajra az alábbiak szerint.[2]

  • Hegyi fürge gibbon, Hylobates agilis agilis
  • Borneói fehérszakállú gibbon, Hylobates agilis albibarbis
  • Síkvidéki fürge gibbon, Hylobates agilis unko

Van olyan természettudós, aki a Borneói fehérszakállú gibbont önálló fajként írja le.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Geissmann, Thomas: Gibbon Systematics and Species Identification. (Hozzáférés: 2010. december 2.)
  2. Thomas Geissmann: Gibbon Systematics and Species Identification. gibbons.de. (Hozzáférés: 2010. december 2.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]