Félix Leclerc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felix Leclerc
Félix Leclerc 1957-ben
Félix Leclerc 1957-ben
Életrajzi adatok
Születési névJoseph Félix Eugène Leclerc
Született1914. augusztus 2.[1][2][3][4][5]
La Tuque
Elhunyt1988. augusztus 8. (74 évesen)[1][2][3][4][5]
Saint-Pierre-de-l'Île-d'Orléans[6][7]
GyermekeiFrancis Leclerc<>brMartin Leclerc
Nathalie Leclerc
Pályafutás
Műfajoksanzon
Hangszer
Díjak
  • a francia Becsületrend lovagja
  • designated historic person (2014. január 30.)
  • Kanada Rend tisztje
  • Prix Denise-Pelletier (1977)
  • Calixa-Lavallée Award
Tevékenység
KiadókPolydor Records
IPI-névazonosító00017591971

Felix Leclerc weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felix Leclerc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Felix Leclerc (La Tuque, 1914. augusztus 2. – Saint-Pierre-de-l'Île-d'Orléans, 1988. augusztus 8.) francia-kanadai énekes, dalszerző, író, költő, politikai aktivista. Posztumusz került be a kanadai Dalszerzők Hírességek Csarnokába a „Moi, mes souliers”, „Le P'tit Bonheur” és „Le Tour de l'île” című dalaival 2006-ban.

Pályafutása[szerkesztés]

Leclerc a kanadai Quebec állambeli La Tuque-ban született hatodik gyerekként egy tizenegy gyermekes családban. Felsőfokú tanulmányait az Ottawa University-n kezdte, de a nagy gazdasági világválság miatt abba kellett hagynia.

Több munkahelyen is dolgozott, mielőtt 1934 és 1937 között rádióbemondó lett Québec City-ben és Trois-Rivières-ben. 1939-ben írója lett a Radio-Canada-nak Montréalban: itt rádiójátékok forgatókönyveinek megírásával foglalkozott. Náluk adta elő legkorábbi dalait is. Különféle rádiójátékokban szerepelt is. Számos forgatókönyvét publikálta. Színjátszó társulatot alapított. Számos darabját mutatták be Québec-szerte.

Előadóként 1950-ben Jacques Canetti párizsi impresszárió fedezte fel, és nagy sikerrel lépett fel Franciaországban. Szerződést írt alá a Polydor Recordsszal. 1953-ban tért vissza Québecbe. Második albumáért 1958-ban megkapta a francia Académie Charles Cros fődíját.

Álmában halt meg 1988-ban. 1989-ben emlékművet állítottak neki. Egy ház, amelyben 1946 és 1967 között lakott, ma múzeum az a tiszteletére. Leclerc nagy szerepet játszott a québeci sanzonhagyomány újjáélesztésében.

Québecben parkot, utcát és iskolát is elneveztek róla. Rá céloz a Félix-díj neve, amelyet quebeci hanglemeznek ítélnek oda. 2000-ben Kanada kormánya postabélyeggel is megtisztelte.

Önéletrajzi regényét, (Pieds nus dans l'aube) filmrendező fia, Francis Leclerc adaptálta 2017-ben filmre (Barefoot at Dawn).

Albumok[szerkesztés]

  • Chante ses derniers succès sur disques (1951)
  • Félix Leclerc chante (1957)
  • Félix Leclerc et sa guitare (1958)
  • Félix Leclerc et sa guitare Vol. 2 (1959)
  • Félix Leclerc et sa guitare Vol. 3 (1959)
  • Le roi heureux (1962)
  • Félix Leclerc (1964)
  • Mes premières chansons (1964)
  • Moi mes chansons (1966)
  • La vie (1967)
  • L'héritage (1968)
  • Mes Longs Voyages (1968)
  • Félix Leclerc dit pieds nus dans l'aube (1969)
  • J'inviterai l'enfance (1969)
  • L'alouette en colère (1972)
  • Le tour de l'île (1975)
  • Mon fils (1978)
  • Le bal (1979)
  • Mouillures (1979)
  • Prière bohémienne (1979)
  • La légende du petit ours gris (1979)

Írások[szerkesztés]

  • Adagio (tales, 1943)
  • Allegro (fables, 1944)
  • Andante (poems, 1944)
  • Pieds nus dans l'aube (novel, 1946)
  • Dialogue d'hommes et de bêtes (theater, 1949)
  • Le hamac dans les voiles (anthology, 1952)
  • Moi, mes souliers (autobiography, 1955)
  • Le fou de l'île (novel, 1958)
  • Le calepin d'un flâneur (short texts, 1961)
  • L'auberge des morts subites (theater, 1963)
  • Chansons pour tes yeux (poems, 1968)
  • Cent chansons (songs, 1970)
  • Carcajou ou le diable des bois (novel, 1973)
  • Qui est le père? (theater, 1977)
  • Le petit livre bleu de Félix ou Le nouveau calepin du même flâneur (short texts, 1978)
  • Rêves à vendre (poems, 1978)
  • Le dernier calepin (short texts, 1988)

Filmek[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

  • Canadian Songwriters Hall of Fame
  • A francia Becsületrend lovagja
  • 2014: designated historic person
  • 1977: Prix Denise-Pelletier
  • 1968: Order of Canada

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b L'Encyclopédie canadienne (angol és francia nyelven)
  6. BnF források (francia nyelven)
  7. 11911953c

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Félix Leclerc című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.