Eugène Labiche

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eugène Labiche
Eugene Labiche par Desboutin.jpg
Eugène Labiche arcképe – Marcellin Desboutin festménye
Élete
Született 1815. május 5.
Párizs
Elhunyt 1888. január 23. (72 évesen)
Párizs
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma

Eugène Labiche (Párizs, 1815. május 5. – Párizs, 1888. január 23.) francia komédiaszerző.

Értékelése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A maga idejében a polgárság kedvence, a 19. század egyik legnépszerűbb francia drámaírója volt. Művei mára csaknem elveszítették hatásukat.

Élete, művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Párizsi polgár fia. Mintadiák volt – a Lycéé Concordet-ba járt, aztán a jogi egyetemre – 1834-ben vizsgázott jogból, majd beutazta Olaszországot. Ezután váratlanul újságírónak állt. 1839-ben kiadatta egyetlen regényét, de fél évre rá kivonatta a forgalomból.

Első darabja Monsieur de Collyon (Collyon úr, 1841), ezután rövid komédiákat, baletteket, vaudeville-eket (rövid komédiák, énekbetétekkel) írt, állandó szerző volt a Palais Royalban. Első nagy sikere Un Jeune Homme Presse (A fiatalembernek sietős, 1848) az egyik legjobb francia vígjáték. Un Chapelle de Pailee d'Italie (Olasz szalmakalap, 1851) c. darabja él még igazán korai darabjai közül. Ezután leköltözött La Sologne-ba-ba, Párizs mellé, csak a darabjai bemutatójára járt fel. Ebből a környezetből vette mellékalakjait. 1860-ban bírónak választották a faluba. 1864-ben Moi (Én, 1864) c. színművével aratott nagy sikert a Comédie Francaise-ben. 1880-ban a Francia Akadémia tagja lett.

Sokkal a halála előtt már mint az első számú komédiaírót tartották számon az egész kontinensen. Ma is él még egynéhány darabja, a fentiek kivételével: Célimare (1863), Le Grammarie (Nyelvtan, 1867), Les Trente Millions du Gladiators (A gladiátor 30 milliója, 1875), Le Prix Martin (Martin-díj, 1876).

Technikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Labiche alakjai nevetséges helyzetekbe kerülnek. Ritkán viselkednek ilyenkor értelmesen; egyáltalán Labiche nem valami intellektuális szerző. Bár alakjait néhány vonással felvázolja, a pszichologizálás nem erős oldala. Típusai: az öregember, elsősorban humorforrás; kereskedők, farmerok: ők voltak jobbára a közönség is. Labiche ezeknek az embereknek a prüdériáját, nyereségvágyát teszi nevetségessé. A fiatalabb figurák sóhajtozó, ájuldozó hölgyek, feleségek, akik ellenállhatatlanoknak hiszik magukat, és fiúk akik "különbözni akarnak egymástól". Labiche néhány keserű hangvételű darabja nem volt sikeres szerzőjük életében. Ma mégis ezeket értékelik leginkább az életművéből.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]