Emlékérem

Az emlékérem nevezetes közéleti vagy magánszemély emlékét, ünnepélyes alkalmat vagy valamilyen nevezetes eseményt örökít meg érem alakjában. Az egyik oldalán legtöbbször az ünnepelt egyén domborművű arcképe látható, hátlapján pedig a vele kapcsolatos alak, jelenet, vagy más ábrázolás van. Ehhez még magyarázó feliratok járulhatnak.^[1]

Az emlékérem és az emlékérme[szerkesztés]

Az emlékérem nem tévesztendő össze az emlékérme fogalmával! Az emlékérem pénzutánzatnak minősülhet. ^[2] Ezzel szemben az emlékérme (a forgalmi érmékhez hasonlóan) a címletoldalon feltüntetett összeg erejéig törvényes fizetőeszköz lehet.

Törtánete[szerkesztés]

Az emlékérem az ókorban a görög és római éremművészet kedvelt műfaja volt. Pisanello (Vittore Pisano) alkotta meg az első igazi emlékérmet a 15. század első felében. Az ő nyomán jeles mesterek foglalkoztak ezzel a művészettel: Matteo de Pásti, Sperandio és mások. A 16. században az emlékérem művészete mindenütt elterjedt. Franciaországban a 19. század második felében ér el újabb virágzását: F. J. Ponscarme, L.O. Roty, J.C. Chaplain, A. Charpentier révén. Az első világháború előtt München volt egy időre az emlékérem művészetének központja.

Magyarországon[szerkesztés]

Beck Ö. Fülöp munkássága adott a magyar emlékérem művészetének hatalmas lendületet és sokak által követett új stílust. Rajta kívül főképp Telcs Ede, Berán Lajos, Reményi József, Murányi Gyula, Fémes-Beck Vilmos, Ferenczy Béni és Pátzay Pál művészete révén a magyar emlékérem előkelő helyet foglalt el Európában.