Emancipáció

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az emancipáció (egyenjogúsítás) kifejezés a római jogból származik, s eredetileg a felnőtté vált gyermek feletti apai hatalom megszűnését, azaz az egyén saját jogúvá (sui juris) válását jelentette. A fogalom az újkorban a különböző kisebbségek Angliában például a katolikusok, majd a zsidók, a nők, később a munkások egyenjogúságát jelölte. A zsidóságra vonatkoztatva csak a 19. század harmincas–negyvenes éveiben terjedt el.

Magyarországon más jelentéssel bírt az emancipáció szó 1848 előtt és 1848 után. 1848 előtt a kifejezésen azt értették, hogy a zsidók is megkaphatják a nem nemeseket illető összes jogot. Bár ekkor is akadtak olyan gondolkodók, politikusok akik az egyenjogúsításon a teljes népesség jogegyenlőségét értették. 1848 után az emancipáció már egyértelműen az utóbbit jelentette.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris Kiadó, Budapest, 2001.