Ugrás a tartalomhoz

Elkövető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen KMBot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 11., 09:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (forrás szakasz címének javítása (WP:BÜ) és egyéb apró javítások AWB)

Az elkövető egyes személyekre alkalmazott büntetőjogi illetve kriminológiai gyűjtőfogalom. értelmében elkövetők

  1. a tettes és a társtettes (tettesek),
  2. felbujtó és a bűnsegéd (részesek).

A tettesek fogalma

A tettes a büntetőjogban és a kriminológiában az a személy, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja.[1] A tettes az elkövetők egyik kategóriája. Amikor a Büntető Törvénykönyv tettesekről rendelkezik, e fogalom alatt a (szűkebb értelemben vett) tettes' mellett a társtettest is érti. Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.[2] A részesek viszont a tettesek fogalmán kívül esnek.

Közvetett tettes az, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben levő személy felhasználásával valósítja meg.[3]

A részesek fogalma

A részesek nem valósítanak meg tényállásszerű magatartást, azaz a Btk. Különös Része által büntetni rendelt cselekmény elkövetésében úgy működnek közre, hogy tevékenységük kívül esik a konkrét bűncselekmény törvényi tényállásának keretein.

  • Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír.[4]
  • Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.[5]
  • A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni.[6]

Az elkövető halála

Az elkövető halála a büntethetőséget megszüntető okok egyike.[7]

Források

  • 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről

Jegyzetek

  1. 2012. évi C. törvény 13. § (1)) bek.
  2. 2012. évi C. törvény 13. § (3)) bek.
  3. 2012. évi C. törvény 13. § (2)) bek.
  4. Btk. 14. § (1) bek.
  5. Btk. 14. § (2) bek.
  6. Btk. 14. § (3) bek.
  7. 2012. évi C. törvény 25. (a) pontja.