Éléonore Denuelle de La Plaigne
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Éléonore Denuelle de La Plaigne | |
 | |
| Eléonore Denuelle de La Plaigne (François Gérard festménye) | |
| Született | 1787. szeptember 13.[1][2] Párizs |
| Elhunyt | 1868. január 30. (80 évesen)[3] Párizs 8. kerülete |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa |
|
| Élettársa | I. Napóleon |
| Gyermekei | Charles Léon |
| Foglalkozása | udvarhölgy |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Éléonore Denuelle de La Plaigne témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Eléonore Denuelle de La Plaigne (Párizs, 1787. szeptember 13. – Párizs, 1868. január 30.) I. Napóleon francia császár szeretője.
Középosztálybeli családba született, és 18 esztendősen nőül ment a francia hadsereg kapitányához, Jean-François Revel-Honoré-hoz, ám egy év múlva elváltak, s nem sokkal ezután az asszony már I. Napóleon francia császár szeretője lett.
Állítólag a császár azért keresett magának ágyast, hogy bebizonyítsa, nem az ő hibája az, hogy feleségétől, Jozefin francia császárnétól nem született gyermeke, mert ha Eléonore képes lesz fiút szülni neki, akkor már bizonyos lehet abban, hogy nem ő az, aki egészségügyileg nem alkalmas utódnemzésre, hanem a császárné.
A fiúgyermek meg is fogant, és a Károly nevet kapta, valamint apja, az uralkodó nemesi címet adományozott neki, azaz elismerte a gyermeket saját fiaként, s így ő lett León grófja, valamint Napóleon első fattyúgyermeke. A törvénytelen gyermek létezéséről a császárné is tudott, s ez igen nagy bánatot okozott az asszonynak, hiszen ő nem tudta gyermekkel megajándékozni férjét.
Napóleon 1808-ban elintézte, hogy Eléonore hozzámehessen egy fiatal hadnagyhoz, bizonyos Pierre-Philippe Augier of Sauzay-hoz, s a nőnek ezzel meg is szakadt intim kapcsolata a császárral, azonban az uralkodó havi járadékot fizetett a lánynak, hogy közös gyermekük minél nagyobb kényelemben élhessen. Eléonore és újdonsült férje az esküvői ceremónia után Spanyolországba látogatott, ám boldogságuk nem tartott sokáig, mivel 1812-ben a hadnagy eltűnt egy csatában a francia császár által elindított oroszországi hadjárat során, tehát az asszony lényegében megözvegyült, miután hitvesét egy idő után holttá nyilvánították.
Ezután Eléonore 1814-ben ismét férjhez ment, ezúttal egy gróf felesége lett, akit Luxbourgi Károly Emil Ágost Lajosnak hívtak.
Az asszony egykori szeretője, a császár 1821-ben, száműzetésben hunyt el, Luxbourgi Károly Emil Ágost Lajos gróf 1849-ben halt meg. Eléonore pedig 19 év múlva követte férjét, 1868-ban, 81 esztendősen.
