Elek Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gbarta (vitalap | szerkesztései) 2021. április 22., 08:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „{{személy infobox}} '''Elek Tamás''' (''Thomas Elek'') (Budapest, 1924. december 7. – Párizs/Suresnes, 1944. február 21.) a Mont Val…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Elek Tamás
Született1924. december 7.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1944. február 21. (19 évesen)
Mont-Valérien-erőd
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaellenálló
IskoláiLycée Louis-le-Grand
Halál okalőtt seb
Sablon • Wikidata • Segítség

Elek Tamás (Thomas Elek) (Budapest, 1924. december 7. – Párizs/Suresnes, 1944. február 21.) a Mont Valérien erdőjében elítélt és kivégzett francia ellenállás egyik tagja, a Manouchian-csoport 22 tagjának egyike, az FTP-MOI francia felszabadító hadsereg része. A kivégzés után a Vichy-kormány megpróbálta lebecsülni az ellenállást, és több ezer példányban terjesztette és posztolta az Affice Rouge-t. A piros hátteréről elnevezett plakáton 10 manouchi csoport szerepelt, köztük Elet Tamás. "Elek Juif Hongrois 8 déraillements" néven lett azonosítva.

A francia ellenállás magyar résztvevője, agrármérnök-hallgató.

Életpályája

Korai évek

Budapesten született, kommunista értelmiségi családban. Az Elek család (Tamás, édesapja Sándor, húga Márta, és anyja Ilona, és terhes testvére Bella) kivándorolt Franciaországba 1930-ban. Párizsban telepedtek le, ahol édesanyja, a különböző kisebb munkák után vendéglős lett 1934-ben.

Második világháború

16 évesen (1940) elhagyta a Lycée Louis-le-Grand-ot, hogy bekapcsolódjon a francia ellenállási mozgalomba, miután a náci német erők legyőzték Franciaországot és elfoglalták Párizst. Csatlakozott a Sorbonne-i hallgatók csoportjához[3], akik a Groupe du musée de l'Homme-hoz kapcsolódtak; szórólapokat írtak, terjesztettek és ragasztották ki a falakra. 1942 augusztusában szimpatizálva a Jeunesses Communistes-val (kommunista ifjúság)[3] bekapcsolódott az FTP-MOI-ba (Francs Tireurs et Partisans - Main-d'ouvre Immigrée)[3], és felvette az ellenállás fegyveres harcát.

Röviddel ezután egyedüli támadást rendeltek el neki a Rive Gauche német könyvesbolt ellen, ahol csapdába esett.[3] 1943. márciusában a fiatal cseh, Pavel Simo-val együtt gránátos támadást indított egy Asnières-i német tisztek számára fenntartott étterem ellen.[3] Pavel Simo-t letartóztatták; 1943. május 22-én kivégezték.

1943. június 1-én két gránátot dobott egy 70 fős német csoportba a Jaurés metróállomás előtt.[3] Előléptették, és a csoport vezetőjévé nevezték ki az FTP-MOI párizsi régió 4. különítményének központjában; Joseph Boczov vezényelte őket.[3]

Több vasúti kisiklatáson vett részt, nevezetesen július 28-án a Párizs-Château-Thierry vonalon.[3] Ez a kisiklás állítólag 600 német katona halálát okozta.[4]

1943-ban a Manouchian-csoport több tagjával együtt letartóztatták, és megkínozták. Áthelyezték a németek közé, és a Fresnes-i börtönben tartották fogva.[3] A manuszi csoport egyetlen nőtagját kivéve a katonatisztek egy tárgyaláson halálra ítélték őket, és három nappal később, 1944. február 21-én a Mont Valérien erdőben lövés által kivégezték. A nőt egy másik helyszínen lefejezték.

A Manouchian csoport kivégzett tagjainak listája

1974-ben postabélyegen szerepelt arcképe.

Jegyzetek

  1. ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC03609/03707.htm, Elek Tamás, 2017. október 9.
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 20.)
  3. ↑ a b c d e f g h i ELEK Thomas
  4. ↑ Holokauszt Enciklopédia

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Elek című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas Elek című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

  • Bedecs Éva: Magyarok Párizsért (Budapest, 1963)
  • Krasznai Hedvig: Emlékezés a francia ellenállási mozgalom partizánjaira (Pestmegyei Hírl. 1964. 222. sz.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elek_Tamás&oldid=23802604”