Egylényegűség
Az egylényegűség (görögül: ὁμοούσιος (homoousziosz), illetve latinul: consubstantialis; mindkettő jelentése ’egylényegű’, ’azonos lényegű’) Alexandriai Szent Atanázhoz köthető, aki azt a nézetet vallotta, hogy az Atyaisten és a Fiúisten lényegileg azonos. Az ógörög ὁμοούσιος (homoousziosz) szó a ὁμός (homosz) ’azonos’ és az οὐσία (ouszia) ’lény’, ’lényeg’, ’szubsztancia’ szavak összetétele.
Arius (i. sz. 280 – 336) és az ariánusok tanítása szerint Krisztus, vagyis a Fiúisten és az Atyaisten eltérő lényegű (ἑτεροούσιος (heteroousziosz) = ’eltérő lényegű’). Az első nikaiai zsinat (325) elvetette Arius tanítását, és kimondta azt az ortodox tant, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával (homoousziosz) szubsztanciájuk azonos, de személyükben különböznek. Ezt II. Constantius nyomására újra elvetették (milánói zsinat, 355). A császárok 335-től 378-ig többnyire az ariánus nézeteket pártfogolták, azonban 381-ben a 2. egyetemes zsinaton, a nikaiai zsinatban határozottak erősödnek meg.
Későbbi szemiariánus nézetek az Atyaistent és a Fiúistent hasonló (de továbbra sem azonos) lényegűnek (ὁμοιούσιος /homoiousziosz/ ’hasonló lényegű’ = ὅμοιος /homoiosz/ ’hasonló’ + οὐσία (ouszia) ’lény[eg]’) tekintették.
Kapcsolódó cikkek
Források
- Rathmann János (1996): Idegen szavak a filozófiában; Nemzeti Tankönyvkiadó. ISBN 9631875148
- Világtörténelem Atlasz - ISBN 963-85962-5-2