Démotikus írás
A démotikus írás egy ókori egyiptomi írás, amely a hieratikus íráson keresztül fejlődött ki a hieroglifákból az i. e. 8.–7. században. Körülbelül ezer éven át (a XXV. dinasztiától egészen a római uralomig) használták, amíg a kereszténység terjedésével az egyiptomiak át nem vették a görög ábécét.
A démotikus görög szó (δημοτικός, dēmotikós) jelentése: népi, népies. Ezt az elnevezést Hérodotosz után kapta, valószínűleg azért, mert elsősorban üzleti és magánügyek feljegyzésére szolgált, ellentétben a hieratikussal, melyet a papok használtak (a hiero- előtag jelentése: „szent”). A démotikus írás egyiptomi elnevezése sẖ n šˁ.t , azaz okirati írás. Másik görög elnevezése: enkórikus – helybeli.
Az egyiptomi írás a maga idejében a legfejlettebb írás volt, bár a mai értelemben vett ábécé feltalálása nem az egyiptomiak, hanem a föníciaiak érdeme. Az egyiptomi írásban 24 mássalhangzójel volt, ám a többi keleti néphez hasonlóan a magánhangzókat ők sem jelölték, ezért hangérték nélküli, determinatív értelmező jegyeket is alkalmaztak.
A hieroglifák csak kitüntetett helyeken és meghatározott, kiemelkedő események alkalmával voltak használatosak. Alapvetően szóírás volt, de a szinte művészien formált jeleket szótagok, mássalhangzó-csoportok és betűk jelölésére is alkalmazták. Mivel ez a fajta írásmód a mindennapi élet számára túl bonyolult lett volna, ezért kialakították a kézíráshoz jobban alkalmazkodó hieratikus (papi) jeleket. Ezeknek a továbbegyszerűsítésével jött létre a démotikus írás, mely sok összevonást és rövidítést tartalmaz, ami nehézkessé teszi az olvasását.
A hieratikus és démotikus írás emlékeivel viszonylag ritkán találkozhatunk, mivel azok általában papirusztekercseken, levéltárakban találhatóak. Annál többször láthatunk hieroglifákat, melyeket kőbe véstek, és így elborítják a templomok és sírkamrák falait.
Története, korszakai
A démotikus írást és nyelvet a saisi dinasztia korától kezdték használni. Ezek fennállásuk egész ideje alatt változtak, fejlődtek. Az utolsó ismert démotikus felirat i. sz. 452-re keltezhető, a Philae szigetén álló Ízisz-templom falán látható. A démotikus írásrendszer fejlődésében három szakaszt különböztetnek meg: az archaikus, a Ptolemaiosz-kori és a késői korszakokat.
Az archaikus korszak – az i. e. 664 vagy 663-ban uralomra jutott I. Pszammetik uralkodása idején keletkeztek az első démotikus feliratok, i. e. 640-re datálhatók. A saisi dinasztia végéig egymás mellett léteznek az "abnormális hieratikus" és démotikus írással készített feliratok. A perzsa korban már általánossá válik a démotikus használata. Ebből a saisi uralkodók fennhatóságának lassú kiterjesztésére lehet következtetni. Az archaikus periódus az i. e. 332-es makedón hódítással végetért.
A Ptolemaiosz-kori korszak a démotikus írás legjobban ismert korszaka. E korszak elején a démotikus jelentősége még elmaradt a görögétől, de később fokozatosan előtérbe került. Ez a jelenség összefüggésben van a Ptolemaiosz dinasztia hatalmának csökkenésével. Ezt a korszakot két periódusra osztják: az első, korai periódus V. Ptolemaiosz koráig tart, ezt követi a késői periódus a korszak végéig, ami i. e. 30-ban a római hódítással ér véget.
A késői démotikus korszak a római megszállással kezdődik. Ez a korszak még nincs kellően feldolgozva, kevésbé ismert, mint az előzőek. A korszakra jellemzőek a démotikus irodalmi papiruszok, oklevelek és egyéb írásos emlékek. A római császárok idején ez az írás a rómaiakkal szembeni ellenállás egyik kifejező eszközévé is vált. A keresztény egyiptomiak az i. sz. II. században felhagytak a használatával, míg a pogányok körében továbbra is használatban maradt, ám ebben a körben is lassan kiszorította a kopt és a görög írás.
Ekkor a démotikus írás története véget ér. A keresztény egyiptomiak a görög ábécét vették át, ami nem volt elégséges az egyiptomi / kopt nyelv rögzítéséhez, így a kopt ábécébe belekerült hét jel, amit a démotikus írásból vettek át. Ezek a jelek a mai napig pontosan megőrizték eredeti alakjukat. (Ϣ š, Ϥ f, Ϧ ḫ, Ϩ h, Ϫ ḏ, Ϭ č,Ϯ ti, ld.még: kopt ábécé).[1]
Tanulmányozása
A Rosette-i követ 1799-ben találták. Ezen három különböző – klasszikus görög, démotikus és hieroglif – írással készült felirat olvasható. A kövön található démotikus feliratot, Silvestre de Sacy és mások erőfeszítéseinek köszönhetően, még a hieroglif írás megfejtése előtt már olvasni tudták.
A könnyen olvasható és érthető görög szöveg és az egyiptomi hieroglifák összevetésével, hozzáadva a kopt nyelvi ismereteket, a tudósok / kutatók képesek voltak megfejteni a hieroglif írással írt szöveget. A megfejtést segítette az a tény, hogy lényegében mindhárom írás fonetikus, viszont a kőből jókora darabok hiányoznak, ezért a démotikus és hieroglif szöveg csak részleges. Az első kulcsot Ptolemaiosz fáraó neve jelentette, ami a hieroglif szövegben kártusokban szerepel több helyen. Thomas Young angol tudós ennek alapján azonosított kb. 10 jelet, többé-kevésbé pontosan. Munkáját az Encyclopedia Britannica kiegészítésének egy cikkében publikálta 1819-ben.[2] Jean-François Champollion francia nyelvész, Young ötletét követve és továbbfejlesztve, más feliratokat is felhasználva, 1822 és 1824 között teljesen megfejtette a hieroglif írást.[3]
Az első démotikus nyelvtant Heinrich Brugsch írta, ez a munka 1855-ben jelent meg "Grammaire démotique contenant les principes généraux de la langue et d'écriture populaire des anciens Égyptiens" címmel. Ezután a démotikus tanulmányozása gyakorlatilag szünetelt. A következő nyelvtan Wilhelm Spielberg műve, amit 1925-ben adott ki "Demotische Grammatik" címmel. Létezik még Frantisek Lexa nyelvtana, ami kb. 1945-ben jelent meg, címe "Grammaire démotique". További nyelvtanok: Edda Bresciani és Pierre du Bourget nyelvtanai.
Szótárak tekintetében alapvető mű Wolja Erichsen 1954-ben megjelent szótára (Demotisches Glossar). Spielberg gyűjtése nem jelent meg. A legújabb elérhető démotikus szótár a Chicagói Egyetemen 2001 körül, Janet H. Johnson által készített The Demotic Dictionary of the Oriental Institute of the University of Chicago (CDD)
Mai napig nincs megfelelő démotikus paleográfia. Erichsen adott ki jellistákat szöveggyűjteményeiben, ezeket használják általánosan démotikus szövegek olvasásánál.[1]
Hivatkozások
- ↑ a b Luft Ulrich: A démotikus nyelv - Bevezetés az I. évezred második felében használt egyiptomi írásba és nyelvbe / Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1983
- ↑ Simon Singh: Kódkönyv - A rejtjelezés és rejtjelfejtés története, Park Könyvkiadó, 2001, 2002, ISBN 978-963-530-798-2
- ↑ Singh: Kódkönyv, 219.
Lásd még
További információk
- Demotikus szótár - A Chicagói Egyetem Keleti Intézetének új démotikus szótáráról
- Tevan Andor: A könyv évezredes útja - Az egyiptomi hieroglifák. A rosette-i kő (MEK)
- Egyiptom freeweb
- Könyvtárosok kézikönyve – Dokumentumok, információhordozók
