Di Gléria János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Di Gléria János
Született1899. április 11.
Szombathely
Elhunyt1976. június 21. (77 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • agrokémikus
  • vegyészmérnök
  • szakíró
Tisztségeegyetemi tanár (1946–)
IskoláiMagyar Királyi József Műegyetem (–1924)
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-74)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Di Gléria János (Szombathely, 1899. április 11.Budapest, 1976. június 21.) magyar agrokémikus, vegyészmérnök, talajkutató, egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudományok doktora (1952).

Életpályája[szerkesztés]

Szülei Di Gléria János köszörűs és Sali Rozália voltak.[3] Iskoláit Szombathelyen és Budapesten végezte el. 1924-ben diplomázott a Műegyetem vegyészmérnöki karán.[4] 1924–1927 között tanársegédként dolgozott a József Műegyetem Mezőgazdasági Kémiai Technológiai Intézetében ’Sigmond Elek mellett. 1927-ben műszaki doktori képesítést szerzett. 1927–1941 között az Országos Chemiai Intézet és Központ Vegykísérleti Állomásának kutatóvegyésze, a Talajtani és Agrokémiai Osztály vezetője volt. 1941–1944 között az Intézet fővegyésze volt. 1930–1931 között a zürichi műegyetem ösztöndíjasa volt. 1942–1943 között a Budakeszi Mezőgazdasági Kísérleti Telep vezetője, 1944–1945 között igazgatója, 1945–1946 között kísérletügyi főigazgatója volt. 1946–1949 között a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Debreceni Mezőgazdaság-tudományi Osztály Mezőgazdasági Kémiai Tanszékének tanszékvezető nyilvános rendes tanára, illetve tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1950–1952 között a Magyar Tudományos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Kutatóintézete tudományos főmunkatársa, 1952–1954 között igazgató-helyettese, 1954–1959 között igazgatója, majd 1959–1976 között tudományos tanácsadója volt. 1954-től a Földművelésügyi Minisztérium trágyázási kérdésekkel foglalkozó munkabizottságának vezetője volt. 1958–1967 között a Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) Talajtani Társaságának elnöke, 1967–1976 között tiszteletbeli elnöke volt. 1960–1967 között a Magyar Tudományos Akadémia Talajtani és Trágyázástani Bizottságának elnöke volt. 1967–1970 között a Havannai Talajtani Intézetben dolgozott.

Munkássága[szerkesztés]

Kutatási területe a talajfizika, a talajkolloidika és a talajkémia különböző területei. Foglalkozott a műtrágyázással és serkentőanyagok alkalmazásának problémáival. Megszervezte az első mezőgazdasági izotóplaboratóriumot. Több modern mérőműszert vezetett be a talajtani kutatásokba. Közleményei a hazai és külföldi szakfolyóiratokban jelent meg.

Sírja a Farkasréti temetőben található (6/1-1-74).[5]

Művei[szerkesztés]

  • Talajfizika és talajkolloidika (társszerzőkkel, Budapest, 1957, németül: 1962)
  • Mezőgazdák talajismereti útmutatója (Budapest, 1958)
  • Mezőgazdaságí kémia (Budapest, 1959)
  • Talajvizsgálati módszerkönyv (Budapest, 1962)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]