Despota
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Despota (görögül deszpotész, „úr”).
Tartalomjegyzék |
Az ókorban [szerkesztés]
Az ókori Görögországban a házi rabszolgák vezetője.
A középkorban [szerkesztés]
A Bizánci Birodalomban a császári család egyes tagjainak címe. Udvari méltóságként első ízben I. Mánuel bizánci császár leányának jegyese, a magyar Béla herceg (később III. Béla király) viselte (1163-1170). 1204-1453 között az uralkodó szűkebb rokonságának tagjai voltak despoták a cím visszavonásáig. A 13. századtól egyes tartományi vezetők is despotának címezték magukat. 1402-1459 között a szerb uralkodók is ezt a címet viselték; Szerbia bukása után despotának címezték Magyarországon élő utódaikat is a török hódításig.
Az újkorban [szerkesztés]
A későbbiekben a despota szó pejoratív („zsarnok”, „elnyomó”) jelentést kapott.
