Despota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Despota (görögül deszpotész, „úr”).

Az ókorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Görögországban a házi rabszolgák vezetője.

A középkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bizánci Birodalomban a császári család egyes tagjainak címe. Udvari méltóságként első ízben I. Mánuel bizánci császár leányának jegyese, a magyar Béla herceg (később III. Béla király) viselte (1163-1170). 1204-1453 között az uralkodó szűkebb rokonságának tagjai voltak despoták a cím visszavonásáig. A 13. századtól egyes tartományi vezetők is despotának címezték magukat. 1402-1459 között a szerb uralkodók is ezt a címet viselték; Szerbia bukása után despotának címezték Magyarországon élő utódaikat is a török hódításig.

Az újkorban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A későbbiekben a despota szó pejoratív („zsarnok”, „elnyomó”) jelentést kapott.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]