Csádi polgárháború
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
| Csádi polgárháború | |||
 | |||
| Francia ejőernyősök bevetésen Csádban, 1971 | |||
| Dátum | 1965. november 1 - 1979. novembere | ||
| Helyszín | Csád | ||
| Casus belli | Kisebbségek Tombalbaye autokratikus kormányzása ellen | ||
| Eredmény | Tombalbaye halála Félix Malloum hatalmának megdöntése Átmeneti Egység Kormány létrejötte | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
.svg){kind=small}
A csádi polgárháború vagy első csádi polgárháború egy katonai konfliktus volt Afrikában ami 1965-től 1979-ig tartott. A háború kiváltó oka François Tombalbaye autokratikus és tekintélyelvű rendszere ellen fellázadtak az arab kisebbségiek, ami miatt az északi szomszédja Líbia beleavatkozott a háború - habár eddig csak háttérbeli támogatóként. Később a Toyota-háborúban viszont Líbia és Csád között tényleges katonai konflitkus lesz. A háború alatt Tombalbaye merénylet áldozata lesz és helyébe katonai kormányzat lép érvénybe Félix Malloum vezetésével.
Előzmények
1960. augusztusában Csád elnyerte függetlenségét Tombalbaye vezetésével. Az országnak minimális volt az infrastuktúrája, kevés szilárd burkolatú útja és jól kiépített vasútvonala volt. Gazdaságilag leginkább a pamutexport volt jelentős, továbbá a volt anyaországtól Franciaországtól jelentős támogatást kapott. François Tombalbaye elnök azonban egyszerre biztosította tekintélyelvű rendszerét;betiltotta az összes pártot a sajátján kívül. Rasszista és korrupt politikája miatt az ország tovább szegényedett és ez már megásta a nemzetiség ellentétet az országon belül. Rengeteg politikai foglyot megkínoztak és megöltek[1]. 1965-ben Északon az arabok fegyveres harcba kezdtek a rendszer ellen, amibe több nagyhatalom is beleszólt. 1975-ben Tombalbaye-t meggyilkolták, miután látványos lefokozásokat és előléptetéseket tett a hadseregben - ezzel elveszítette a rezsim iránt utolsó szövetséges tábort. Rengeteg ellenzéki politikus Szudán Dárfúr tartományba menekült - és a mai napig ott tevékenykednek[2].
Csádi fegyveres erők és a francia támogatás
A csádi erők nagyrészét a gyarmati rendszerből megmaradt veteránok alkották. 1964-ben a hadsereg mindössze 500 főből állt és ebből csak 200 volt az, amit a franciák kiképeztek. A függetlenségtől egészen 1979-ig a Sara népcsoport volt az elsöprő többség a seregben.[3] A csendőrség volt a legjobban képzett alakulat az összes többi közül. Franciaország jelentős katonaságot tartott fent Csádban. Mint a többi gyarmattal, úgy Csáddal is megegyeztek egy kölcsönös katonai szövetségben. N’Djamenában - akkori nevén Fort Lamy-ban - Tombalbaye aláírt egy szerződést a francia nagykövetségen, amelyben védelmet és támogatást kért arra az esetre, ha a tekintélyelvű rendszere bukásnak indulna. Hiában írták alá a szövetségi paktumokat, Csád és Franciaország közötti kapcsolat attól még csekély volt. 1975-ig a teljes csádi légierőben csak francia katonák szolgáltak.[4]
A konfliktus kitörése
1965-ig francia egységek felügyelték az instabil helyzetben lévő B.E.T északi régiót. Helyüket csádi bürokraták vették át, akik kevés vagy egyáltalán nem is rendelkeztek katonai és közigazgatási tapasztalattal és tudással. Eközben a vidéki területeken nőtt a nyugtalanság az adó növekedés súlya miatt. Tombalbaye bevételeinek növelésével próbálta megerősíteni kormánya csekély forrásait. Az adóbevételek jelentős sikkasztása és a behajtók erőteljes intézkedései ellenszenvet váltottak ki.
1965-ben lázadások törtek ki, amikor Mangalméban 500 embert végeztek ki, köztük 9 országgyűlési képviselőt. A lázadások aztán 1966-ban átterjedtek több megyébe is. A Fitri-tó közelében nyílt összecsapások zajlottak a civilek és a kormányerők között. Meg nem erősített francia jelentések szerint a csádi hadsereg falvakat pusztított el és 250–400 embert öltek meg. Ugyanebben az évben a csádi kormány megpróbálta előírni az élelmiszernövények termesztését a BET-ben.
Goukouni Oueddei elmenekült Líbiába.
Jegyzetek
- ↑ McPhie, P. (1975. december 2.). „The origin of the alkaline inactivation of pepsinogen”. Biochemistry 14 (24), 5253–5256. o. DOI:10.1021/bi00695a003. ISSN 0006-2960. PMID 44.
- ↑ Thornton, J. A. (1975-09-XX). „Letter: Duration of action of AH8165”. British Journal of Anaesthesia 47 (9), 1033. o. DOI:10.1093/bja/47.9.1033. ISSN 0007-0912. PMID 28.
- ↑ Scherberger, R. R., S. (1975-09-XX). „[Studies on the action of an anticholinergic agent in combination with a tranquilizer on gastric juice secretion in man]”. Arzneimittel-Forschung 25 (9), 1460–1463. o. ISSN 0004-4172. PMID 26.
- ↑ Heazell, M. A. (1975-10-XX). „Proceedings: Is ATP an inhibitory neurotransmitter in the rat stomach”. British Journal of Pharmacology 55 (2), 285P–286P. o. ISSN 0007-1188. PMID 117.
