Ugrás a tartalomhoz

Csoportpolarizáció

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A csoportpolarizáció a csoportdinamika egyik alapvető folyamata, hiszen ezáltal alakulnak ki és indulnak el a csoporton belüli a gondolkodási folyamatok.

Mit érdemes tudni előzetesen?

[szerkesztés]

A társadalmi élet egyik alapigazsága, hogy több szem többet lát. A döntéseket esküdtszékre, igazgatótanácsokra bízzuk és az obszcenitás[1] megítélésében is közösségi mércét alkalmazunk – azt vesszük alapul, amit az adott közösségből a többség érvényesnek tart. Abban bízunk, hogy a csoport tagjainak kölcsönös interakcióiból és egymásra gyakorolt hatásából egyfajta kollektív bölcsesség születik.

Interakciók és társas normák kialakulása

[szerkesztés]

Azonban amikor egy csoportban az emberek interakcióba lépnek gondolataik, érzelmeik és tetteik hajlamosak egymás irányába változni fokról fokra, mígnem teljesen, vagy csaknem egyformává válnak. Ezt a folyamatot tekinthetjük a társas normák kialakulásának.[2]

Probléma - megoldási módszerek

[szerkesztés]

A demokratikus társadalmakban gyakori probléma-megoldási módszer a döntéshozatali testületek, bizottságok létrehozása. A tagok többsége kezdetben egy bizonyos közös állásponton van, hisz éppen a kiinduló nézetek azok, amelyek meghatározzák a csoportot. A csoportos vita kontextusában a jóból még jobb, a rosszabból még rosszabb lesz.

Csoporton belüli módosulások

[szerkesztés]

A csoportokban alapvetően kétféle módosulás következik be a döntésekben:

Kiegyenlítődés

[szerkesztés]

Kiegyenlítődésről beszélhetünk amikor a csoport tagjainak nézete megoszlik egy kérdésben, a csoport tagjai kiegyensúlyozottan képviselik mindkét lehetséges álláspontot – vagyis a vélemények eltolódnak.

Csoportpolarizáció

[szerkesztés]

Csoportpolarizáció esetén a vélemények eltolódása egyik vagy másik szélsőséges álláspont felé figyelhető meg. Amennyiben kezdetben a csoporttagok többsége nem előítéletes, akkor a vita még inkább az egyenlőségpárti irányba tolja nézeteiket és fordítva. Ilyen esetekben mindig csoportpolarizációs folyamatokról beszélhetünk, hiszen a csoport interakcióját követően a csoport által eredetileg előnyben részesített alternatíva még szélsőségesebbé válhat.

Csoportpolarizáció következménye

[szerkesztés]

A csoportpolarizáció mások véleménye szerint is szélsőséges elmozdulás a csoportvita általános következménye (csoportgondolkodás, csoportnyomás). A hátterében a csoporthoz tartozás bizonyításának a szükséglete áll, amely a hangadó korábbi nézetek megerősödését eredményezi (Soosné dr. Faragó Magdolna 2003).[3]

Suzan T. Fiske a csoportpolarizációról

[szerkesztés]

Suzan T. Fiske véleménye és észrevétele, hogy a csoportvita során meglepő módon kockázatosabb döntések születnek, mint amit a vita kezdetén bármelyik résztvevő helyesnek tartott. Ezt a jelenséget korábban, eredetileg a kockázatok irányába történő eltolódásnak nevezték. Mára azonban kiderült, hogy a csoportok valóban a szélsőség felé mozdulnak, de időnként a kockázatosabb, máskor az óvatosabb irányba, tehát pontosabban csoportpolarizációnak nevezni az adott jelenséget.

Metaanalízis

[szerkesztés]

A metaanalízisek[4] kezdetben a következő két folyamatot támasztották alá.

Társas összehasonlítás és normatív befolyásolás

[szerkesztés]

Mások véleményének ismerete a társas összehasonlítás révén normatív befolyásolást eredményez. Mivel a csoportvita olyan kulturális normákat fed fel, amelyek az egyén értékeinél szélsőségesebbek, a csoporttagok megváltoztatják véleményüket, hogy kihívják mások helyeslését.

Informatív befolyásolás

[szerkesztés]

Mások véleményének végighallgatása informatív befolyásolást eredményez. Mivel a csoportvita azokat az új érveket emeli ki, amelyek a kezdeti tendenciát támogatják, a csoporttagok a vita során szélsőségesebbek lesznek.

Későbbi kutatások eredményei

[szerkesztés]

A későbbi kutatások azonban további véleményeket és észrevételeket fogalmaztak meg.

Társas identitás és önkategorizáció

[szerkesztés]

A társas identitás –önkategorizáció megközelítését is, amely szerint a csoporttagok megalkotják a csoportprototípusokat, és a továbbiakban ehhez igazodnak. Ez az ideális prototípus szélsőségesebb, mint az átlagvélemény, tehát az ehhez való alkalmazkodás polarizációhoz vezet.

Többféle álláspont

[szerkesztés]

Minél többet ismétlik álláspontjukat a résztvevők, annál határozottabbak lesznek. Ez összhangban van a puszta észlelés, hozzáférhetőség és az én-felnagyítás hatásaival (Fiske 2006).

Internet vs. csoportpolarizáció

[szerkesztés]

Mivel napjainkban az internet világa és az internet adta lehetőségek olyan nagymértékben befolyásolják mindennapjainkat, úgy véltem érdemes lenne megnézni, hogy ez a csoportpolarizációs folyamat hogyan jelenik meg az internethasználatban.

A csoportpolarizáció, azaz a szélsőségek megjelenése, a mérsékelt hangok erőtlensége az interneten is megfigyelhető. Az internet akkor teremt erős hajlamot a csoportpolarizációra, ha a csoporttagok valamifajta csoportazonosságot éreznek. Az interneten ugyanis akármilyen nem éppen helyt álló elképzelésünk is van, visszhangra találhatunk, és a beszélgetés elfogulttá válik, a hasonszőrűek támogatásával mi magunk is radikalizálódunk, márpedig ilyenkor a mérsékelt hangvételnek lőttek (Wallace 2002).

Összefoglalás, avagy amit érdemes tudni a csoportpolarizációról

[szerkesztés]

Összefoglalva, amit érdemes tudni a csoportpolarizációról: A csoportpolarizáció tehát mindannyiszor felléphet, valahányszor hasonló gondolkodású emberek interakcióba lépnek egymással. A csoportpolarizáció az információfeldolgozás mélységével magyarázható. Mind a szisztematikus, mind a felületes feldolgozásmód jellemző a mások nézeteiről szerzett információra csoportosan adott reakciókra is. Néha csak megnézzük, hogyan gondolkodnak mások és a magyarázattal nem törődve a többségi véleményt fogadjuk el. Amikor azonban olyan helyzetben vagyunk, hogy nagyon is számít a mi döntésünk (pl. bizottságban) a többiek álláspontján túl meg akarjuk érteni érveiket, indítékaikat, bizonyítékaikat is. A csoportpolarizáció azonban attól függetlenül végbe mehet, hogy szisztematikus[5] vagy felületes feldolgozásmódot alkalmazunk.

Szakértői csoport létrehozása

[szerkesztés]

Továbbá ne gondoljuk azt, hogy amennyiben szakértői csoportokat állítunk fel – ahogy a bevezetésben is említettem – jobb döntések fognak tudni hozni, csak azért, mert sok okos ember együtt bölcsebb lenne. A fenti szakirodalmi alátámasztások ugyanis igazolják, hogy a csoportok sokkal szélsőségesebb és kockázatosabb döntésekre is képesek, mint az egyének külön – külön. Azonban az is előfordulhat, hogy túlságosan óvatosak lesznek a csoporttagok.

Eltolódási folyamat

[szerkesztés]

A csoport döntésében ugyanis mindig afelé a pólus felé tolódik, amelyet eredetileg eleve előnyben részesítettek. A csoportpolarizáció ugyanis nem jelent mást, minthogy a csoportvita hatására a már eredetileg is uralkodó álláspont még inkább megerősödik, vagy szélsőséges irányba tolódik.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. A szó jelentése: trágárság, szemérmetlenség, illetlenség
  2. http://www.iksoft.hu/pszichologia/szocial2/csopnormkonf[halott link]. doc
  3. A metaanalízisek kvantitatív szemlék, a vizsgálatok összegző vizsgálatai. A metaanalízis elsődleges célja a becslések pontosságának növelése.
  4. Szisztematikus, azaz alapos információfeldolgozás. Ha a meghozandó döntés fontos, érveket és bizonyítékokat is felsorakoztat a csoport, nézetek és nézeteket alátámasztó érvek egyszerre hangoznak el
  5. Gyakran heurisztikaként alkalmazzák; ha a többség helyesnek tartja, akkor az is. Azonnal működésbe lép amint nem gondolkodunk alaposan. A polarizáció felé hajt az igény, hogy a csoport legjobb tagjai legyünk

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]