Csoport

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A matematikában az asszociatív, invertálható grupoidokat csoportoknak nevezzük. Részletesebben ez azt jelenti, hogy a csoport egy olyan struktúra, amelyben definiálva van egy kétváltozós, asszociatív, invertálható művelet.

Ha az adott műveletet (G; + ) módon jelöltük, akkor általában összeadásként, ha pedig (G; \cdot ) módon jelöltük, akkor általában szorzásként beszélünk róla (additív, ill. multiplikatív írásmód), de ez nem jelenti azt, hogy a számok összeadásáról vagy szorzásáról van szó, hiszen a definícióban ezt nem követeltük meg.

Ha egy csoportban a művelet kommutatív, akkor a csoportot kommutatív csoportnak (vagy más szóval Niels Henrik Abel matematikusról elnevezve Abel-csoportnak) nevezzük.

A matematikán, illetve az algebrán belül a csoportelmélet foglalkozik a csoportok vizsgálatával. A csoportelméletet széleskörűen alkalmazzák a matematikában, tudományokban, gépészetben/mérnöki tudományokban. A csoportelmélet fontos eszközt nyújt a szimmetria tanulmányozásához, hiszen bármilyen struktúra szimmetriái (a struktúrát önmagába vivő leképezései) csoportot alkotnak. A csoportok ily módon nagyon jól alkalmazható elvont fogalmak/absztrakciók a fizika olyan ágaiban, mint a relativitáselmélet, a kvantummechanika, illetve a kémiában, a számítógépes grafikában és más területeken.

A matematikában vizsgált több struktúra nyilvánvalóan csoport. Ezek közt vannak ismerős számkörök, mint az egész számok, a racionális számok, a valós számok és egy adott valós szám egész számszorosai az összeadással mint csoportművelettel, csakúgy mint a nem nulla racionálisok, vagy a nem nulla valós számok a szorzással mint csoportművelettel. Más fontos példák a nem-szinguláris (invertálható) mátrixok csoportja a mátrixszorzással és az invertálható függvények az összetétel (kompozíció) műveletével.

Definíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzés. a fő szócikk precíz és teljes; ezért itt egy „olvasmányosabb” megközelítés szerepel; a [3] forrásban minden itt (csak) említett bizonyítás szerepel.

A fő szócikkben található első definíció a legfontosabb; érdemes az ÁMEN betűszóval megjegyezni a három csoportaxiómát:

  • a művelet asszociatív (A)
  • minden elemnek létezik inverze, ami bal és jobb inverze is (M – mind invertálható)
  • létezik egységelem, ami bal és jobb oldali egységelem is (E)

(nincs több axióma, azaz N; a főcikkben ezek az axiómák precízen le vannak írva)

A csoportaxiómákból következik, hogy egy csoportban minden elem inverze és az egységelem is egyértelműen meghatározott. Például az egész számok additív csoportjánál minden elemnek egy ellentettje van, például a +3-nak a -3, és csak a 0-t adva egy számhoz kapjuk vissza önmagát, tehát egy egységelem van. Ezek az egész számoknál „megszokott” tulajdonságok minden csoportban teljesülnek.

Ha el akarjuk dönteni egy halmazról és egy műveletről, hogy azok vajon csoportot alkotnak-e, az axiómák használata nem mindig praktikus (triviális esetekben az). A definíciót lehet „gyengíteni”: kevesebb tulajdonság teljesülését követeljük meg, úgy, hogy ezekből még következzenek a csoportaxiómák. Tehát ezek az új feltételek nem lesznek „gyengébbek”, mert ugyanahhoz a csoportfogalomhoz vezetnek; viszont ellenőrizni könnyebb lesz (lehet) őket.

Például „gyengíthetjük” úgy a feltételeinket, hogy csak a bal oldali inverz és bal oldali egységelem létezését követeljük meg:

  • \forall{}g_1,g_2,g_3\in{}G-re: (g_1\cdot{}g_2)\cdot{}g_3=g_1\cdot(g_2\cdot{}g_3), azaz a grupoid művelete asszociatív,
  • (G,\cdot)-ben létezik e\in{}G úgy, hogy \forall{}g\in{}G-re: e\cdot{}g=g, azaz létezik balegységelem,
  • \forall{}g\in{}G-re létezik g_1\in{}G úgy, hogy g_1\cdot{}g=e.

Bebizonyítható, hogy ezekből a feltételekből is következnek a csoportaxiómák, tehát elég egyik oldalról vizsgálni a dolgokat. A fő szócikk tartalmaz egy fontos gyengítést (amiben x és y elemeket használ; ott még a kitüntetett elemeink (inverz, egységelem) fogalma sem szerepel!).

Tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csoportban az egységelem egyértelműen meghatározott, azaz pontosan egy egységelem létezik.
  • Csoportban az inverz egyértelműen meghatározott, azaz a csoport minden elemének pontosan egy inverze van.

Csoport rendje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a (G,\cdot) csoport alaphalmaza véges, akkor véges csoportról beszélünk. Ebben az esetben G elemszáma a csoport rendje, amit így jelölünk: |G|. A többi esetben is egyenlő a csoport rendje a csoport elemszámával (tehát például megszámlálhatóan végtelen rendű csoportról is beszélhetünk).

Példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csoportokra egyszerű példákat lehet látni például a középiskolában tanult számhalmazok és a kétváltozós műveletek körében, például kommutatív csoport (\mathbb{Z}, +), (\mathbb{Q}, +), (\mathbb{R}, +), (\mathbb{Q} \setminus \{0\}, \cdot ), (\mathbb{R} \setminus \{0\}, \cdot ) mindegyike.

Vannak egyszerű geometriai csoportok is; például egy n oldalú (számozott csúcsú) szabályos sokszögnek a középpontja körül a 360/n fok egész számú többszöröseivel történő elforgatás műveletére csoportot alkot. Az n-edik komplex egységgyökök is csoportot alkotnak a szorzásra nézve (ez azért szép, mert ha a komplex számokat ábrázoló vektorokat nézzük, akkor a De Moivre azonosság alapján egy komplex számmal való szorzás egy elforgatásnak és egy nyújtásnak felel meg az ábrázolásban; egy egységgyökkel való szorzás nyújtást nem végez (mert 1 hosszú), így mindig csak elforgatunk; tehát ez „izomorfia erejéig” ugyanaz a csoport, mint az n oldalú sokszöget forgató!).

A csoportoknak kiterjedt alkalmazásai vannak a matematikában, a tudományban és a mérnöki gyakorlatban is.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] Rédei László: Algebra I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1954.
  • [2] Szendrei Ágnes: Diszkrét matematika Logika, algebra, kombinatorika, Polygon, JATE Bolyai Intézet, Szeged, 1994.
  • [3] Katona Y. Gyula – Recski András – Szabó Csaba: A számítástudomány alapjai, Typotex Kiadó, 2003.