Csanády István
Csanády István (Baja, 1833. október 11. – Buda, 1867. december 17.) a magyar udvari kancellária hivatalnoka, gyorsírója, a Bécsi Magyar Gyorsíró Egylet alapító tagja, alelnöke.
Élete
Előbb növendékpap volt, később a bécsi egyetemen a bölcseletet és jogot hallgatta. 1860-ban a bécsi udvari kancelláriánál hivatalt vállalt. A magyar gyorsírás terén kiváló érdemei voltak, a reformtörekvések egyik legelső munkása és a Gabelsberger–Markovits-féle gyorsírási rendszernek egyik legelső követője hazánkban. Alapítója volt a bécsi magyar gyorsíró körnek, mely csak néhány tagból állt, de ebből nőtte ki magát a budapesti gyorsíró egylet. 1864-ben a bajai gimnáziumban gyorsírótanfolyamot szervezett és kiadta a legelső magyar gyorsirási emlékkönyvet is. Amikor az alkotmány visszaállítása és a magyar udvari kancellária szétoszlatása után Bécsből Budára utazott, hogy itt munkahelyet keressen, váratlanul elhunyt. A tabáni temetőben helyezték nyugalmra, melynek megszüntetésekor sírkövét, amelyet megőrzésre az Országházba vittek, a feliratot gyorsírási jelekkel vésték bele.
Munkái
- Gyorsirászati Évkönyv. Bécs, 1865.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái II. (Caban–Exner). Budapest: Hornyánszky. 1893.
- Magyar életrajzi lexikon
- A Pallas nagy lexikona
További információk
- Makoldy Sándor: Magyar gyorsírók pantheonja. Kalauz a Budapesten eltemetett magyar gyorsírók életrajzához és sírjához. Szirt Gizella felvételeivel. Bp., Gyorsírási Ügyek M. Kir. Kormánybiztossága, 1940.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.