Csanády Gusztáv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 26., 18:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Csanády Gusztáv
Csanády Gusztáv arcképe a keszthelyi gazdasági tanintézet tanári karáról készült tablón (1897)
Csanády Gusztáv arcképe a keszthelyi gazdasági tanintézet tanári karáról készült tablón (1897)
SzületettScholtz Gusztáv
1837. december 10.
Battonya
Elhunyt1914. október 27. (76 évesen)
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeiskolaigazgató (1892–1901, Georgikon)
Iskolái
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csanády Gusztáv témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Csanády Gusztáv Adolf, 1869-ig Scholtz (Battonya, 1837. december 10. – Budapest, 1914. október 27.)[3] vegyésztudor, mezőgazdász, gazdasági szakíró, a keszthelyi magyar királyi gazdasági tanintézet rendes tanára.

Élete

Scholtz János és Generics Zsuzsanna fia. Apja gyógyszerész volt a Békés megyei Battonyán. Középiskoláit Makón, Nagykőrösön, Pozsonyban az evangélikus líceumban és Pesten a kegyesrendiek főgimnáziumában végezte és a gyógyszerészeti pályára lépett. A budapesti egyetemen 1860-ban gyógyszerész-mesteri, 1861-ben tudori oklevelet nyert. Ez időtől 1868-ig mint gyógyszerész működött, mely közben 1862-től 1867-ig Pest-Pilis-Soltmegye vegyésze is volt. Az 1868-69. tanévben a tudományegyetem kémiai laboratóriumában dolgozott; 1869-70-ben a halle-wittenbergi egyetemet látogatta és ott főképpen a mezőgazdasági vegytant és rokontárgyakat tanulta. 1870. október 1-jén a magyar királyi földművelési minisztérium a magyaróvári gazdasági felsőbb tanintézethez a kémiai tanszékre segédtanárnak kinevezte; 1871 tavaszán pedig a keszthelyi magyar királyi gazdasági felsőbb tanintézetnél lett az általános és mezőgazdasági vegytan, a borászat és kémiai technológia rendes tanára. 1873-tól a tanintézet borpincéjének kezelője; 1885-től pedig a vegykísérleti állomás vezetője volt. 1879-től a keszthelyi csolnakázó egylet elnöke; 1882-től a közegészségi bizottság elnöke. 1892-től a keszthelyi intézet igazgatója volt, 1901-ben vonult nyugalomba. A "Balatonvidék történelmét, földrajzi, tájrajzi, természetrajzi, néprajzi és házi-ipari viszonyait bemutató múzeum" érdekében 1897 júniusában, Keszthelyen megalakult Balatoni Múzeum-Egyesület végrehajtó bizottságának tagjává választották.[4]

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található.

Értekezései: A szőlők czélszerű trágyázása (Keszthelyi m. k. gazd. tanint. Évkönyve 1887.); A yorkmadeira bor (U. ott, 1888.); A takarmány tápértéke különös tekintettel a helybeli visznyokra (U. ott, 1889.); Magyar buzák chemiai elemzése, az 1890. bécsi általános mezőgazd. és erd. kiállitásra (a Deininger Imre szerkesztésével kiadott Tanulmány a búza fölött c. munkában); nehány cikksorozat a Gyümölcsészeti Füzetekben és a Borászati Lapokban (1874-től); Vegyészeti és gazdasági cikkeket írt még a Gyakorlati Mezőgazdába (1872-74), Gazdasági Lapokba (1873.), Borászati Füzetekbe (1873) és Földmívelési Érdekeinkbe (1874).

Munkái

  • Az iblany és néhány vegyületének új előállítási módja. Gy. Hetilap, 1862. 581.
  • A must és bor főbb alkatrészeinek meghatározási módszerei. Bpest, 1876. (A m. tud. akadémia által a Vitéz-féle jutalommal koszorúzatt pályamunka.)
  • A borászat kézikönyve, tekintettel hazánk bortermelésére. U. ott, 1885. (A kir. m. term. tud. társulat megbizásából dr. Plósz Pál egyet. tanárral együtt 47 rajzzal. Ism. Bud. Szemle L. 1887.)
  • Adatok a must és borelemzés módszeréhez. U. ott, 1889. (A kir. m. term. tud. társulat megbizásából dr. Ulbricht munkájának kivonatos átdolgozása és fordítása.)
  • A takarmány tápértéke, különös tekintettel a helyi viszonyokra. Keszthely, 1890.
  • Útmutatás a must és bor okszerű kezelésére (Bp., 1899, német, román, szerb és szlovák nyelven).

Jegyzetek

  1. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. május 30.)
  2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/fuggelek.html
  3. Halálesete bejegyezve a Bp. II. ker. állami halotti akv. 2442/1914. folyószáma alatt.
  4. Erdély. Turistasági, fürdőügyi és néprajzi folyóirat, az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Értesítője. 1897. június 1. 6-7. szám, 111. oldal

Források

További információk

  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Bp., Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • A Farkasréti temető 2003-ban. Összeállította Tóth Vilmos. = Budapesti Negyed 2003.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. Bp., 1930. Europa ny.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.
  • Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.