Charles Alexandre de Calonne
| Charles Alexandre de Calonne | |
_-_Google_Art_Project.jpg) | |
| Louise Élisabeth Vigée Le Brun festménye (1784) | |
| Született | 1734. január 20.[1][2][3][4][5] Douai[6] |
| Elhunyt | 1802. október 29. (68 évesen)[1][2][5] Párizs[6] |
| Állampolgársága | francia |
| Házastársa | Anne-Rose de Nettine (1788. június 2. – )[7] |
| Szülei | Louis de Calonne |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Párizsi Egyetem |
| Kitüntetései |
|
 | |
| Charles Alexandre de Calonne aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Alexandre de Calonne témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Charles Alexandre, vicomte de Calonne (Douai, 1734. január 20. – Párizs, 1802. október 29.) francia államférfi, aki 1783-87 között XVI. Lajos francia király pénzügyminisztere volt. Az államcsőd közelgő veszélyét az előkelők megadóztatásával akarta elhárítani, s ebből a célból a parlament kikerülésével hívta össze az előkelők gyűlését, ami azonban javaslatát elutasította, sőt a parlamenttel karöltve kikényszerítette a királynál, hogy az szószegés vádjával 1787. április 9-én menessze Calonne-t a pénzügyminiszteri székből. Ezután Londonba emigrált és az ellenforradalmi emigráns szervezkedés egyik vezető alakja lett.
Élete és munkássága[szerkesztés]
Családja, származása[szerkesztés]
Apja, Louis de Calonne (1700–1784) jogász volt. Artois megye közigazgatásában, majd Douai közgyűlése mellett dolgozott, majd Metz és Lille városokban intendánsként működött. Anyja Anne Henriette de Francqueville († 1777) volt. A házaspárnak Charles-on kívül még további három gyereke született, Marie Anne de Calonne, Jacques de Calonne és Marie Madeleine de Calonne. Charles - miután Párizsban befejezte jogi tanulmányait - apja nyomdokain haladva, követte őt a jogi pályán. Artois megye kormányzata alkalmazta ügyészként. Később az Artois-i bíróság ügyészeként Douai-ban kellett mennie, ahol a karrierjét főügyészként folytatta. Azután Metz (1768) és Lille (1774) intendánsává emelkedett a hivatali ranglétrán.
1769-ben feleségül vette Marie-Joséphine Marquet de Mont-Saint-Peyre-t (1751–1770), egy pénzügyi ellenőr leányát. A válság idején, ami a francia forradalomhoz vezetett, s amikor a miniszterek egymás után hiába kísérleteztek az üres államkassza feltöltésével, és a sikertelenség miatt sorra felmentette őket a király, került szóba Calonne kinevezése pénzügyminiszterré.
1783. november 3-án vette át a hivatalát. A pozíciót Comte de Vergennes-nek köszönhette, aki három és fél éven keresztül támogatta őt. De a király nem értékelte kellőképpen és az osztrák nagykövet egy kijelentése következtében a tekintélye a közvéleményben különösen mélyre csökkent.
A pénzügyek főfelügyelője[szerkesztés]
Hivatalba lépésekor saját közlése szerint a költségvetésben 575,194 millió livre kiadást és 245,209 millió livre bevételt talált, szemben az elődei által jelzett 609,920 millió livre bevétellel. Legelőször megpróbált hitelt szerezni, hogy a kormány a kölcsön segítségével a megszokott módon működhessen tovább és az állam fizetőképességében a bizalmat megőrizze. 1785 októberében új aranypénzt veretett és kifejlesztette a pénzbeli kedvezmények rendszerét. Amikor a helyzet mégsem javult, javasolta a királynak a belső vámok és járulékok megszüntetését, a nemesség és a klérus tulajdonának megadóztatását. Turgot és Necker is megpróbálta ezeknek a reformoknak a megvalósítását, a kudarcot Calonne a parlament dühös kritikájának tulajdonította. Ezért 1787. január 29-re összehívatta az előkelők gyűlését, ahol feltárta az államkincstár hatalmas hiányát, válságos helyzetét. Az általa javasolt főbb intézkedések a következők voltak:
- a kormányzati kiadások csökkentése.
- a szabadkereskedelem elősegítése
- az egyházi tulajdon értékesítése
- a só és a dohány adójának kiegyenlítése
- egységes földérték-adó megállapítása.
Javaslatai a vagyonok különbségtétel nélküli megadóztatására és a kiváltságok megszüntetésére vonatkoztak, melyet az érintettek nagyon rosszul fogadtak. Calonne a jelentését dühösen kinyomtatta és ezzel maga ellen hangolta a királyi udvart. XVI. Lajos 1787. április 9-én a „Monsieur Deficit” néven csúfolt Calonne-t felmentette és Lotaringiába száműzte. Párizsban általános volt az öröm, a nemesség megkönnyebbült.
Calonne reformterve, melyet Jacques Necker később újra felvetett, talán megmenthette volna a monarchiát, ha a király legalább komolyan támogatta volna. Ezután Calonne hamarosan Angliába utazott, és a pénzügyekről Necker-rel polémikus levelezést folytatott. 1789-ben az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása előtt visszatért Flandriába, abban a reményben, hogy a választásokon szerepe lehet. De szigorúan megtiltották, hogy Franciaországba lépjen. Bosszúból csatlakozott a koblenzi emigránspárthoz és támogatta az ellenforradalmat. Erre majdnem teljes vagyonát elköltötte, melyet felesége, egy gazdag özvegy a házasságba hozományként hozott. 1802-ben, azután, hogy lakóhelyét ismét Londonba helyezte, Bonaparte Napoleontól engedélyt kapott a visszatérésre Franciaországba. Megérkezése után egy hónappal halt meg a hazájában, Párizsban.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Калонн Шарль Александр, 2015. szeptember 28.
- ↑ https://man8rove.com/fr/profile/gy2ytp3b3-anne-rose-de-nettine
Források[szerkesztés]
- Az emberiség krónikája. (1990). Budapest: Officina Nova. ISBN 963 78 3560 1.