Charing Cross

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Charing Cross a Strand, a Whitehall és a Cockspur Street kereszteződésében, London központjában fekszik. A terület onnan kapta nevét, hogy régen itt, az akkori Charing faluban állíttatott I. Eduárd volt feleségének, Kasztíliai Eleonórának emlékkeresztet. 1675 óta a kereszt helyén I. Károly lovas szobra áll. Hivatalosan a[1] Charing Crosst tekintik London középpontjának; a Londontól való távolságot az eredeti Eleonóra kereszttől mérik.A Charing Crosst a mai térképeken egy kereszteződésként jelölik, bár régebben ez egy postai cím is volt, ami a Great Scotland Yard és a Trafalgar tér közötti utcaszakaszt jelölte. 1931. január 1-jétől az utcának ez a része Whitehallhoz tartozik.[2]

Használata központi helyként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Charing Cross vasútállomás központi bejárata egy 19. századi nyomtatványon. Az állomás előtt látható kereszt az eredeti Eleanóra kereszt 19. századi, Viktória korból származó másolata.

A 19. század elejének joganyaga a Charing Cross használatával adta meg a rendeletek területi hatályát. A jogban a későbbi használata során a helyi önkormányzatok hatáskörének kijelölésére korlátozódott ez a szerepe, majd 1965-ben Nagy-London létrejöttével ez a használata is idejétmúlttá vált.

Használata Hatály
Metropolitan Police District Az 1829-es, nagyvárosi rendőrségről szóló rendelet szerint minden körzet, mely innentől 12 mérföldes körön belül fekszik, a londoni rendőrség hatáskörébe tartozik. Ezt a törvényt 1839-ben váltó rendelkezés kiterjesztette 15 mérföldre.
Metropolitan Buildings Office Az 1844-es londoni építkezési törvény lehetővé tette, hogy a társaság hatáskörébe minden, az innentől számított 15 mérföld sugarú körben lévő építmény az ő felelősségi körébe tartozzon.
Taxisok vizsgakövetelményei A teret övező hat mérföldes sugarú terület a taxisok kiképzésének a fő helye.

A Charing Cross Boltívek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Eleonóra kereszt Viktória királynő idejében készült helyettesítője a Charing Crosson.

A vasút megépülése óta a Charing Cross vasútállomás fölött lévő boltívek London több, perifériára sodródott csoportjának biztosított menedéket, s az ő életvitelük ellenséges reakciókat váltott ki a közvéleményből. A 20. század elején gyakran a Charing Cross állomás csarnokában és a boltíveknél kerestek maguknak az emberek azonos nemű, közeli barátot.[3] Szintén itt találtak menedéket London egyedül élő hajléktalanjai, akik a szállások és az utca között sodródtak, és nomád körülmények között kartondobozokban éltek.[4][5] 1979-ben itt lett a ‘’Heaven’’, az egyik legismertebb, London belvárosában lévő meleg bár helyszíne.[6]

A Charing Cross boltíve adták az ihletet a híres duó, Bud Flanagan és Chesney Allen egyik dalának. Szintén középpontban voltak egy rádiós dokumentumműsornak, a nagy hatást keltő Underneath the Archesnek, mely felhívta a közvélemény figyelmét a hajléktalanok nehéz helyzetére.[7]

Legközelebbi helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leközelebbi metróállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charing Cross metróállomás
  • Embankment metróállomás
  • Leicester Square metróállomás
  • Waterloo állomás
  • Westminster metróállomás

Legközelebbi vasútállomások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Charing Cross vasútállomás
  • Waterloo East állomás
  • Waterloo állomás

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [1] BBC - Where Is The Centre Of London?. Retrieved 31 December 2006.
  2. Harold P. Clunn (1970) The Face of London: 254
  3. [2] Queer London: Perils and Pleasures in the Sexual Metropolis, 1918-1957. Google book reviews. URL accessed October 15, 2007.
  4. [3] The Blackburn Citizen website. URL accessed October 15, 2007.
  5. [4] Oxford Journals website. URL accessed October 15, 2007.
  6. [5] Out in London website. URL accessed October 15, 2007.
  7. Radio Times March 5 - 11 1977