Bíró Dezső
| Bíró Dezső | |
| Született | Buxbaum Dezső 1880. szeptember 15. Budapest |
| Elhunyt | 1932. május 10.[1] (51 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Hrabovszky Mária Zsuzsánna[1] |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége | népbiztos (1919–1919) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bíró Dezső, olykor Biró, 1897-ig Buxbaum[2] (Budapest, 1880. szeptember 15. – Budapest, 1932. május 10.[1]) könyvkötő, szociáldemokrata politikus, a Népszava kiadóhivatalának vezetője.
Élete
Buxbaum Miksa és Ney Róza fia.[1] Fiatalkorában két évig Németországban dolgozott, ahol bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Hazatérése után a könyvkötők szakszervezetének vezetőségi tagja, illetve a Könyvkötők Lapjának szerkesztője lett. 1903-tól a Népszava kiadóhivatalának vezetőjeként dolgozott. 1917-ben a berni nemzetközi szakszervezeti konferencia magyar küldöttje volt, 1918-ban az őszirózsás forradalom alatt a Népőrséget szervezte.[m 1] A következő év februárjában részt vett a II. Internacionálé berni konferenciáján, a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Vörös Őrséget vezető politikai népbiztos, illetve április 7-étől a Testnevelési Ügyek Direktóriumának elnöke volt. Később emigrált, s 1923-ig Bécsben élt, majd visszatért Magyarországra, és ismét a Népszava kiadóhivatalának vezetőjeként dolgozott, továbbá a sportrovat egyik cikkírója lett. 1925-ben a fővárosi törvényhatóság bizottságának tagja, majd a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. igazgatósági tagja, illetve a Magyar Labdarúgók Szövetsége alelnöke lett. 1932. május 10-én délelőtt negyed 12-kor hunyt el.[1]
Megjegyzések
- ↑ Eredetileg a Budapesten tartózkodó katonák fosztogatásai ellen, a polgárok vagyonának védelmében jött létre 1918. november 2-án. Ám csak munkásokat (kb. 80 ezret) vettek fel, és felszerelték őket a hazatérő katonák fegyvereivel, amely azt eredményezte, hogy mivel a fővárosban sem megbízható rendőrség, sem a csendőrség nem teljesített szolgálatot, a végrehajtói hatalom egyre inkább a munkásokból álló Népőrség, s így a szociáldemokraták kezébe került. Forrás: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme, 1928-1942. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
Jegyzetek
Források
- Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest: HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0
- Bíró Dezső. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 10.)[halott link]
- A Kerepesi úti temető II. Budapesti Negyed, VII. évf. 3. sz. (1999)
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 76. o. ISBN 963 09 0412 8
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Amíg városatya lettem... A főváros főtisztviselőinek és törvényhatósági bizottság tagjainak önéletrajzgyűjteménye fényképekkel. Szerk. György Endre. Bp.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.