Buzágh Aladár
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Buzágh Aladár (Derencsény, 1895. július 6. – Budapest, 1962. január 20.) kémikus, egyetemi tanár, az MTA tagja, kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
1918-ban szerzett vegyészmérnöki oklevelet a budapesti Műegyetemen, majd 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen. Már 1919-től előbb tanársegéd, majd adjunktus lett a tudományegyetem II. számú Kémiai Intézetében. Külföldön huzamosabb időt töltött 1926 után ösztöndíjasként. Különösen fontosak a W. Ostwald lipcsei intézetében folytatott kutatásai. 1931-től tanított egyetemeken.
[szerkesztés] Kutatási területe
Az Ostwald-féle kolloidkémiai isk. hazai továbbfejlesztője, illetve a fizikai kémia ezen új ágának egyik megteremtője. Főképp a szolok stabilitásának és az elektromos kettős réteg szerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Nevéhez fűződik az Ostwald-Buzágh-féle üledékszabály és a szolstabilitás kontinuitás-elméletének megállapítása, továbbá az adhézió mérésére vonatkozó kvantitatív módszer kidolgozása.
[szerkesztés] Díjai
- kétszeres Kossuth-díjas (1949, 1954).
[szerkesztés] Akadémiai tagsága
- levelező tag (1938)
- rendes tag (1954)
[szerkesztés] Főbb művei
- A kolloidok természettudományi jelentősége (Bp., 1931);
- Kolloidik (Dresden, 1936); Colloid Systems (London, 1937);
- Kolloidika (I-II. Bp., 1946-1952);
- A kolloidika praktikuma (Bp., 1954).
[szerkesztés] Forrás
- Magyar Életrajzi Lexikon
