Buck-Tick
Buck-Tick | |
A Buck-Tick logója | |
Információk | |
Egyéb nevek | B-T, Hinan Go-Go (非難GO-GO) |
Eredet | Japán |
Alapítva | 1983 |
Aktív évek | 1983– |
Műfaj | J-rock, visual kei, gothic rock, elektronikus rock, hard rock, alternatív rock |
Kiadó |
|
Tagok | |
Szakurai Acusi, Imai Hiszasi, Hosino Hidehiko, Higucsi Jutaka, Toll Yagami | |
Korábbi tagok | |
Araki | |
A Buck-Tick weboldala | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Buck-Tick japán rockegyüttes, mely 1983-ban alakult. 1985 óta állandó tagjai Szakurai Acusi, Imai Hiszasi, Hosino Hidehiko, Higucsi Jutaka és Toll Yagami. Az együttes pályafutása során mintegy 20 albumot adott ki, több ezek közül vezette az Oricon slágerlistáját. Az X Japannel és más kortárs együttesekkel közösen a visual kei műfaj meghatározó alakjaként tartják számon.[1][2][3]
Története
1983-ban Fudzsioka városában alakították barátok, Imai Hiszasi családjának ábécéjében, akkor még Hinan Go-Go (非難GO-GO, „Kritika Go-Go”) néven, majd 1984-ben lett a nevük Bakucsiku (爆竹, „petárda”), melyet latin betűkkel Buck-Tickként stilizáltak. Amikor összeálltak, Imai még hangszeren sem tudott játszani. Először csak más együttesek, főképp a The Stalin nevű japán punk rock együttes dalait játszották, fesztiválokon, öltönyben. 1985-ben megváltak énekesüktől, Arakitól, aki képtelen volt vokálban felvenni a versenyt Imai gyorsan fejlődő dalszerzői képességeivel. Helyét az addig dobosként tevékenykedő Szakurai Acusi vette át, a dobok mögé pedig Higucsi testvére, Toll Yagami ült.[4][5][6]
Az együttes Tokióban kezdett fellépni klubokban, ahol az öltöny mellé égnek álló frizurát választottak, mely jellegzetességükké vált. 1987-ben jelent meg első lemezük független kiadónál, Hurry Up Mode címmel. Nem sokkal később major kiadóhoz szerződtek, Sexual XXXXX! című lemezük 33. helyet ért el az Oricon slágerlistáján. Taboo című 1989-es albumuk felvételeihez Londonba utaztak, mely nagy hatást gyakorolt a zenéjükre, sötétebb hangulatúvá téve. 1990-ben megjelent az Aku no hana (A gonosz virágai) című lemezük, melyet Baudelaire Les Fleurs du Mal (A romlás virágai) című kötete inspirált. Az album megjelenése előtt 50 000-es koncertet adtak a Tokyo Dome-ban. 1991 és 1995 között a visual keire jellemző, sötétebb, filozofikus koncepciójú lemezek láttak napvilágot.[6][5]
1996-ban az együttes a cyberpunk felé fordult, Cosmos című lemezükre erőteljesen hatott az elektronikus zene. 1997-ben kiadót váltottak, 1998-ban pedig Gesszekai című dalukat felhasználta a Nightwalker: The Midnight Detective című anime, amivel több külföldi rajongót szereztek. 2001 és 2003 között tematikusan összekapcsolódó lemezek láttak napvilágot, Kjokutó I Love You és Mona Lisa Overdrive címmel. 2005-ben a 13kai va gekkó című album már a gothic rock és a visual goth műfajában készült, 2007-ben azonban visszatértek az alternatív rockhoz a Tensi no revolver című albummal.[5]
Tagjai
- Jelenlegi tagok
- Szakurai Acusi (櫻井 敦司; Hepburn: Sakurai Atsushi ) – vokál (1985–), dobok (1983–1985)
- Imai Hiszasi (今井 寿; Hepburn: Imai Hisashi ) – szólógitár, háttérvokál, teremin (1983–)
- Hosino Hidehiko (星野 英彦; Hepburn: Hoshino Hidehiko ) – ritmusgitár, háttérvokál, billentyűk (1983–)
- Higucsi Jutaka (桶口 豊; Hepburn: Higuchi Yutaka ) – basszusgitár (1983–)
- Toll Yagami (ヤガミ トール; Hepburn: Yagami Tōru ) – dobok, ütőhangszerek (1985–)
- Korábbi tagok
- Araki (アラキ ) – vokál (1983–1985)
Diszkográfia
- Hurry Up Mode (1987)
- Sexual XXXXX! (1987)
- Seventh Heaven (1988)
- Taboo (1989)
- Aku no hana (1990)
- Kurutta taijóu (1991)
- Darker Than Darkness -Style 93- (1993)
- Six/Nine (1995)
- Cosmos (1996)
- Sexy Stream Liner (1997)
- One Life, One Death (2000)
- Kjokutó I Love You (2002)
- Mona Lisa Overdrive (2003)
- 13kai va gekkó (2005)
- Tensi no revolver (2007)
- Memento Mori (2009)
- Razzle Dazzle (2010)
- Jume miru ucsú (2012)
- Arui va anarchy (2014)
- Atom Miraiha No.9 (2016)
Jegyzetek
- ↑ Dejima, Kouji: Bounce Di(s)ctionary Number 13 - Visual Kei (japanese nyelven). bounce.com. [2008. március 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. szeptember 12.)
- ↑ Christian Utz, Frederick Lau. Vocal Music and Contemporary Identities: Unlimited Voices in East Asia and the West. Routledge, 250. o. (2013). ISBN 978-1-136-15521-5
- ↑ szerk.: Tōru Mitsui: Made in Japan, Global Popular Music Series. Routledge, 223. o. (2014). ISBN 9780415637572
- ↑ LOVE ME, Yasue Matsuura, Takao Nakagawa; Shinko Music Publishing Company, Ltd. 1989. ISBN 4-401-61275-2.
- ↑ a b c Buck-Tick. Allmusic. (Hozzáférés: 2017. november 8.)
- ↑ a b Josephine Yun. X Japan, Jrock, Ink.: A Concise Report on 40 of the Biggest Rock Acts in Japan (angol nyelven). Stone Bridge Press (2005). ISBN 9781880656952