Brósz Irma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Brósz Irma (Kovászna, 1911. június 11.Kolozsvár, 1976. május 20.) magyar festő, Brósz Emil ornitológus leánya és dr. Brósz Róbert jogtudós első fokú unokatestvére.

A fiatal Brósz Irma
A fiatal Brósz Irma

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Középiskolát Kézdivásárhelyen, képzőművészeti tanulmányokat a kolozsvári és bukaresti főiskolán végzett. Rajztanár Nagyváradon (1938-39), majd nyugdíjazásáig Kolozsvárt. Jellegzetesek olaj és pasztell tájképei, önarcképei és baloldali értelmiségiekről (Dőry Erzsébet, Korvin Sándor, Kovács Katona Jenő, Köves József) készített arcképei.

A tájképek és arcképek mellett csendéleteket is festett érzékeny színlátással.

1976-ban érte a halál, a kolozsvári Házsongárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Sírját napjainkban is látogatják.[1]

Sírfelirata Ady Az Úr Illésként elviszi mind... című versének elsző szakasza:

Az Úr Illésként elviszi mind,
Kiket nagyon sujt és szeret:
Tüzes, gyors sziveket ad nekik,
Ezek a tüzes szekerek.

1979-ben emlékkiállítást rendeztek tiszteletére a kolozsvári Művészeti Múzeumban, nyomtatott katalógust jelentettek meg, előszavát Murádin Jenő írta.

Társasági tagság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Murádin Jenő: Fiatalok voltunk 1939-ben... Utunk, 1974/11.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]