Bortle-skála

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ezen a 10-másodperces felvételen a Nyilas csillagkép felé nézve a fényszennyezés eltakarja a csillagokat és a halványan látszó Tejutat (kertvárosi környezet, Dél-Kalifornia)

A Bortle-skála az éjszakai égbolt fényességét jellemző, kilenc fokozatú lista, ami egy adott helyre vonatkozik. Csillagászati objektumok megfigyelhetőségének megítélésére használható. Figyelembe veszi az aktuális fényszennyezést.

A listát John E. Bortle állította össze, első ízben a Sky & Telescope csillagászati magazin 2001 februári számában jelent meg, hogy ezzel segítse az amatőrcsillagászokat az éjszakai égbolt sötétsége mértékének megítélésében. Ezzel a besorolással a megfigyelési helyeket is össze lehet hasonlítani.

A skála 1 és 9 közötti értékeket tartalmaz, az 1 a lehető legsötétebb égboltot jelenti, a 9 egy nagyváros belsejében lévő fényviszonyokat. Több kritériumot megad az adott „osztály” jellemzésére. Ennek angol rövidítése NELM, a naked-eye limiting magnitude alapján (a csillagászati szabad szemes megfigyelés határa).[1]

A Borte-skála táblázatos formában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi táblázat Bortle leírásait tartalmazza.

osztály megnevezés magnitúdó leírása
1 Kivételesen sötét égbolt 7,6–8,0
2 Átlagosan sötét égbolt 7,1–7,5
  • az állatövi fény láthatóan sárgás színű és elég fényes ahhoz, hogy árnyékot vessen a földön hajnalban a sötétedés után is
  • a légköri fény halványan látható a horizont közelében
  • a felhők fekete foltoknak látszanak az égbolton
  • a környezet körvonalai csak alig látszanak az égbolt előtt
  • a nyári Tejút struktúrája jól látható
  • sok Messier objektum és gömbhalmaz szabad szemmel látható
  • az M33 szabad szemmel látható
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 16,5
3 Vidéki égbolt 6,6–7,0
  • az állatövi fény tavasszal és ősszel jól látható és valamennyire színes
  • a horizonton némi fényszennyezés látható
  • a horizont közelében a felhők láthatóak, az égbolton sötét foltok
  • a közeli környezet körvonalai valamennyire láthatók
  • a nyári Tejút struktúrája jól látható
  • az M15, M4, M5 és M22 szabad szemmel látható
  • az M33 látható, ha nem közvetlenül rá nézünk
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 16
4 Vidéki/kertvárosi átmenet 6,1–6,5
  • az állatövi fény még látható, de hajnalban a sötétedés után már nem terjed a zenitig
  • több fényszennyezési „kupola” látható a horizonton
  • a felhőket megvilágítják a fényforrások, az égbolton sötétek
  • a környezet jól látható, még távolabb is
  • a Tejút jóval a horizont fölött jól látható, de kevesebb részlettel
  • az M33 szabad szemmel csak magasan az égbolton látható
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 15,5
5 Külvárosi égbolt 5,6–6,0
  • az állatövi fény csak jobb éjszakákon látható, ősszel és tavasszal
  • fényszennyezés szinte minden irányból látható
  • a felhők észrevehetően világosabbak, mint az égbolt
  • a Tejút nagyon halvány, vagy egyáltalán nem látható a horizont közelében; nagy magasságban fakónak látszik
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 15
6 Világos külvárosi égbolt 5,1-5,5
  • az állatövi fény nem látható
  • a fényszennyezés a horizonttól 35° magasságig szürkésfehér fényt okoz
  • a felhők az égbolton elég fényesek
  • a környezet világosan látható
  • a Tejút csak a zenit közelében látható
  • az M33 nem látható, az Androméda-galaxis (M31) megpillantható
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 14,5
7 Külvárosi/városi átmenet 4,6–5,0
  • a fényszennyezés az egész égboltot szürkévé teszi
  • erős fényforrások minden irányban
  • a felhők jól láthatóak, fényesek
  • a Tejút nem látható
  • az M31 és az M44 észrevehető, de részletek nem láthatók
  • távcsövön keresztül a fényesebb Messier objektumok halvány árnyékai önmaguknak
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 14
8 Városi égbolt 4,1–4,5
  • az égbolt világos szürke vagy narancsos színű - külön fényforrás nélkül olvasni lehet a szabadban
  • még az ismerős csillagképek formái is csak gyengén láthatók, vagy egyáltalán nem
  • az M31 ás az M44 alig vehető észre, még gyakorlott megfigyelő számára sem
  • a fényesebb Messier objektumok még távcsővel is éppen hogy megtalálhatók
  • a határ-magnitúdó 32 cm átmérőjű tükrös távcsővel 13
9 Nagyvárosi égbolt 4,0
  • az égbolt fényesen meg van világítva
  • sok csillagkép egyáltalán nem látszik
  • a Plejádokon kívül más Messier objektum nem látszik szabad szemmel
  • megfigyelhető objektumok a Hold, a bolygók és néhány fényesebb csillaghalmaz

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bortle, John E.: The Bortle Dark-Sky Scale. Sky & Telescope. Sky Publishing Corporation, 2001. február 1. (Hozzáférés: 2013. december 20.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Bortle scale című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.