Boross F. László
| Boross F. László | |
| Született | 1895. augusztus 21. Kellemes |
| Elhunyt | 1938. június 3. (42 évesen) Moszkva, butovói kivégzőhely |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | újságíró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Boross F. László, olykor Boros F. László vagy Boross László, írói álnevein: Bfl., BFL., B. F. L., Winow, F. L. (Kellemes, 1895. augusztus 21. – Moszkva, butovói kivégzőhely, 1938. június 3.)[1] magyar újságíró, pártmunkás.
Élete
Boross Rezső és Katscher Viktória gyermeke. Az első világháború idején behívták katonának, később pedig bekapcsolódott a forradalmi szocialisták munkájába. Ekkortájt került közel Kassák köréhez, s barátkozott meg Hajdu Pállal, Lékai Jánossal. Budapesten 1918-ban megszerezte jogi doktori oklevelét. A KMP és az Ifjúmunkások Országos Szövetségének egyik alapító tagja volt, később pedig a KIMSZ egyik vezetője lett. 1919 elejétől kezdve májusig szerkesztette az Ifjú Proletár című lapot. Időközben 1919 februárjában letartóztatták a többi vezető kommunistával együtt, s 1919. március 19-én engedték szabadon. A kommün alatt a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás-propagandaosztályát vezette, s munkatársa volt a Vörös Ujságnak.
1919. július 10-én Budapesten, a VI. kerületben házasságot kötött Vida Margittal, Weisz Imre és Boross Laura gyermekével,[2] akitől 1920-ban elvált.[3] A tanácskormány lemondása után letartóztatták, és 1920. június 4-én nyolc év börtönre ítélték. A következő évben szovjet–magyar fogolycsere-akciónak köszönhetően kiváltották és Németországba távozott. 1921-ben az Inprekorr helyettes szerkesztője, moszkvai tudósítója, egészen 1933-ig. Ekkor a Szovjetunióba ment, és a Komintern sajtóosztályának élére került, ahol egészen 1938-as letartóztatásáig megmaradt. Időközben belépett az SZKP-ba (1937-ben kizárták), és publikált a Sarló és Kalapács és a Rundschau című lapokban. 1938. március 12-én kémkedés hamis vádjával letartóztatták, majd 1938. május 22-én halálraítélték, s június 3-án végrehajtották az ítéletet. 1957. április 30-án rehabilitálták.[1]
Művei
- Reise durch hundert Kollektivwirtschaften (Moszkva, 1934)[4]
Műfordítása
- Karl Radek: A szocializmus fejlődése a tudománytól a valóságig. (Kommunista Könyvtár. 8. 1–2. kiad. Bp., 1919)
Jegyzetek
- ↑ a b A politikai elnyomás, Moszkvában és a Moszkvai területen agyonlőtt és eltemetett áldozatainak mártirológiája 1938-53 – Boross. F. László
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VI. ker. polgári akv. 2967/1919. folyószám alatt.
- ↑ A budapesti királyi törvényszék 29.36.664/1920/2. számú ítélete.
- ↑ Reise durch hundert Kollektivwirtschaften. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
Források
- Kozák Péter: Boross F. László. Névpont 2013. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
- Boross F. László. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 10.)
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 250. o. ISBN 963-05-2500-3
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 85. o. ISBN 963 09 0412 8
- A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 75–76. o. ISBN 9630902435
További információk
- Boross F. László: Világnézet és elszántság (Szociálpolitikai Szemle, 1918. 8. évf. 8. sz. 164-166. o.)
- Boross F. László: Az Athanázbál (Nyugat, 1914. 13. szám)
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969
- Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
- Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
- Komját Irén: A kommunista mozgalom világlapja. Az Inprekorr története. Bp., 1977