Borneol
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Borneol | |
|---|---|
 |
 |
| IUPAC név | endo-1,7,7-trimethyl- bicyclo[2.2.1]heptan-2-ol |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [507-70-0] (+) [464-45-9] (–) |
| SMILES | CC1(C2(C)C)C(O)CC2CC1 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C10H18O |
| Moláris tömeg | 154,25 g/mol |
| Sűrűség | 1,011 g/cm3 @ 20oC |
| Olvadáspont |
208 °C |
| Forráspont |
szublimál |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Irritatív (Xi)[1] |
| R mondatok | R33-R36/37/38[1] |
| S mondatok | S26-S37[1] |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A borneol egy biciklusos szerves vegyület, amely a terpének csoportjába tartozik.
Könnyen oxidálódik ketonná, ekkor kámfor keletkezik.
Kémiailag a kámfor redukálásával állítják elő a Meerwein–Ponndorf–Verley-redukció során.
A borneol két enantiomer formában létezik, melyeknek különböző CAS-számuk van. A természetben előforduló d-(+)-borneol is optikailag aktív. Számos Artemisia és Dipterocarpaceae fajban előfordul.
A borneol számos illóolaj alkotórésze.[2]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- ^ a b c Biztonsági adatlap (Alfa-Aesar)
- ↑ Plants containing borneol (Dr. Duke's Phytochemical and Ethnobotanical Databases)]
